No, van témacímem a kommunikációs szakdogámhoz: A reprezentatív nyilvánosság és kommunikációs hálózatok kapcsolata a középkorban egy példán keresztül. Hogy ez mit jelent pontosan, ne kérdezzétek, mert magam sem értem. Remélem, azért idővel rájövök, mindez mit takar (mivel én nem tudtam magamnak kitalálni témát, úgy kell nekem, ezt javasolták, fussak vele). Van továbbá egy igen maximalista és szőrszálhasogató témavezetőm (aki sajnos nem egy széles körben elismert szaktekintély, ezért nem biztos, hogy a neve mindenütt jó ajánlólevél). És néhány kedves nevű tantárgyacska, amelyből majd államvizsgáznom kell eme remek szakdoga kapcsán: a társadalmi nyilvánosság elmélete, tömegkommunikáció, szociológia, médiatörténet, a kommunikációs kutatás (? nem tudom, jól olvasom-e, elég randán van írva) kvalitatív módszertana, irodalomtörténet és elmélet. No, erre varrjatok gombot. Azt se tudom, ezek mi fán teremnek (a felsorolt tárgyakból csak kettő része a törzsanyagnak, amit a szakon tanítanak). Ó jessz, kellet nekem kommunikáció szak...  Spontán kifakadásomat hallották (olvasták).

De azért az élet továbbra is szép, mert van, aki azzá teszi számomra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.