Egy hét a Székelyföldön, egészen más világ volt. Nem ilyennek képzeltem, de ez nem baj. Szép tájakat (is, meg randákat) láttunk, őszinte, egyenes, tiszta emberekkel beszéltünk, jókat ettünk-ittunk, néha jegyzeteltem a kutatásomhoz, de kérdőíves felmérést nem csináltam (Marx elevenen meg fog nyúzni). Csíksomlyó, Parajd, Máréfalva, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Medve-tó környéke, Farkaslaka, Korond. És persze Oroszhegy. Csak a Párom hiányzott kimondhatatlanul, végig egész idő alatt. Olyan jó volt hazaérkezni Hozzá, hogy az kimondhatatlan.

Nem értem, hogy ha tudják, hogy vihar jön, miért engedik a Dunára a csónakokat és miért engedélyeznek szabadtéri fogadásokat, stb. stb.

Most pedig össze kéne szednem, mennyi tennivaló rakódott rám. *sóhaj*

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.