Tegnap moziztunk, láttuk A parfüm című filmet. Elég hátborzongató volt és félelmetes, ha jobban belegondolok. Groteszk és néhol elszakad a valóságtól, hogy valami másfajta aspektusát mutassa meg a valóságnak. Érdemes egyszer megnézni!

Ha már valóság és aspektusai. Ma Marxnál voltam (irigylem azt a lakást...), elvitatkoztunk tudományos paradigmákon, akadémiai kánonon, ja és mellesleg szóba került a szakdolgozatom is, ha már konzultálni mentem oda. Komoly nézetkülönbségeink vannak, úgy vélem. Ha engedek neki, a szakma perifériájára kerülök, stigmatizált leszek az eretnek álláspontjával, de lesz 2-3 év múlva egy stabil egyetemi állásom. Ha nem engedek, megmaradok a szakma hivatalosan elismert keretein belül, de esélyem se lesz kiemelkedni és állást találni. Előbbi azt hiszem, nagyobb lelkiismeretfurdalást okozna. A történész öntudatom már kialakult és ezt a kommunikációs öntudatom nem írhatja felül. Történészként már elhelyeztem magam egy tudományos kánonon belül, és ettől kommunikációkutatás közben sem szeretnék elszakadni. Utálom, hogy így alakult. Megpróbálok egyensúlyozni a két út között, amíg lehet, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, de nem mehet ez így tartósan. A diplomáig kihúzom, de azután? Marx nem hülye, nagyon is okos ember és igen művelt, de egyszerűen teljesen hibás premisszákból indul ki és szent meggyőződése, hogy ezzel egy isteni küldetést szolgál. Valahol sajnálom is. És magamat is. Hehe.

Úgy is a nehezebb utat választom majd, ahogyan magamat ismerem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.