Hosszú éjszaka volt. Egy csodás bái résszel, egy pici keserű szájízt hagyó, de igen jó műsoros résszel és egy punnyadásba fulladt bulirésszel, sok rég nem látott arccal, váratlan fordulatokkal, részeg és/vagy deppelő emtétésekkel minden egyes helységben. Utóbbi komolyan elgondolkodtatott az Emtété jelenlegi helyzetésről, szerepéről.

Annak idején a legtöbb emtétés számkivetett, megbélyegzett volt, számukra ez a társaság volt a szocializációs közeg, ahol társasági lénnyé válhattak, baráti és egyéb kapcsolatokat építhettek, fejlődhettek, kibontakozhattak. Ez nagyon fontos és szép és jó. De most már ezek az emberek elértek egy olyan szintre, ahonnét tovább kéne lépniük újra, de sajnos erre az Emtété a jelenlegi formában nem alkalmas. Míg e társaság korábban a fejlődés és előrelépés terepe volt, most már egyre inkább úgyérzem, sokak számára inkább lehúzóerő, gát, visszanyomó ellenhatás. Beletokosodtunk ebbe a szerepkörbe, önmagunkat visszatartjuk, egymást lehangoljuk, meg hasonlók. De nem tudom most ezt érthetően kifejezni írásban. Nem mehet ez így tovább. két kiút van: közösségi és egyéni. Előbbi kulcsa, hogy megváltozzon a közösségi jelleg, újabb kibontakozási, továbblépési lehetőségeket teremtsen, ne ragadjunk le a kamaszkornál, próbáljunk együttesen megérni, felnőni. Hogy ez hogyan valósítható meg, én nem tudom. Utóbbira már néhányan találtak megoldást egyéni szinten. Igen, egy gyűrű kell hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.