Egyik pillanatról a másikra hagyott itt minket most már Kaszás Attila is, az egyik pillanatban még teljesen egészségesen, a következő pillanatban agyvérzéstől kómában. Az ő emlékére álljon itt ez a dalszöveg A Padlás c. musicalből:

Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél,
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél,
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz,
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni
De a jel, ami szól, de a hang, ami hív
Még nem mond semmit, meddig érek, s lesz-e út, hogy visszatérjek

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim...

Számtalan szerepben láttam, rengeteg színdarabban, musicalben, rockoperában, először mégis ebben a darabban találkoztam vele, ő volt az első és legemlékezetesebb Rádiós. Hát, most már ő is hajóra szállt és az Emlékek Csillagára költözött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.