Eljegyeztük egymást most már hivatalosan is, Gyűrű van az ujjainkon.

Hogy is történt ez? Már korábban is esett közöttünk szó ilyesmiről, sokan emlegettek velünk kapcsolatban házasságot, és én 2006. szeptember 2-án tettem a Páromnak egy ígéretet, hogy 365 napon belül meg fogom kérni a kezét. Pontos időpontot senkinek sem mondtam. Később ez az időpont a fejemben sokat változott, míg végül úgy döntöttem, a legideálisabb az lesz, ha Várgesztesen kérem meg a kezét, ahol is anno egymásra találtunk. A Tavaszi Tali kapóra is jött - volna, ha lett volna pár pillanatunk kettesben maradni, de nem lett. Folyamatosan jöttek a fotózgató turisták, a kempingező családok, a gyilkosozó emtétések. Nem adatott meg egyetlen pillanat sem számomra, és ez elszomorított. Egész úton hazafelé azon gondolkodám, miként fogom megkérni a kezét és hol. És akkor, már közel a Déli Pu.-hoz, jött egy alagút. És én kinyögtem. Válaszolt. Túléltük. Utána már csak azon paráztunk, a családjaink hogyan fogadják. Nem voltak meglepve és örültek. A tágabb család sem volt meglepve. Megbeszéltük, hogy az emtétéseknek majd nagyon ravaszul, kétértelmű blogbejegyzésekkel hozzuk a tudtára, hátha frászt kapnak (bejött), a Conventusnak pedig a legközelebbi alkalmon személyesen jelentjük be. Nah, ezzel sikerült végre meglepetéseket is okoznunk.  Kitűztük a hivatalos, családi eljegyzési ünnepséget is: 2007. május 19. szombat. Családi örökségekből maradtak ránk jegygyűrűk, azokból egy párat kiválasztottunk és aranyművesnél az ujjunkhoz igazítottuk. És eljött a nagy nap.

Bár körülbelül pontosan indultunk el családommal az Üveghegyen túlra, a virágvásárlás miatt rögtön egy negyedóra késést összeszedtünk, nem baj, ennyit illik késni. A villamoson a szüleink azon vitáztak, vajon elzárták-e a gázt. Nem jutottak dűlőre, apám a Blahán visszafordult, megbeszélve, hogy majd az Örsön bevárjuk. Remek. Ezzel még több, mint fél órás késést pakoltunk rá az utazásra, összesen 50 percet késtünk. Sebaj, nagyon jól sikerlt az ünnepség, tényleg remek volt, finom kajákkal meg minden. Természetesen leettem magam, jó látványosan. És bár egy kerek, 18 szeletes tortát kértünk, olyat, aminek nincsen az oldalán tejszínhab, olyat kaptunk, ami szögletes, 20 szeletes és volt tejszínhab az oldalán.  De nagyon finom volt. Volt Gyűrűzés (hiába próbáltuk elkerülni, folyamatosan A GyU idevágó részeiről volt közben szó a versrészlettel együtt - ezért a bejegyzéscím). Jegyajándékok, igen kreatívak és szépek. És egy remek, 6 perces tüzijátéééék!  Egyszóval: gyönyörű és emlékezetes este volt. Nagyon furcsa, hogy Gyűrű van az ujjamon, sosem hordtam semmilyen ékszert. És készült DVD az estéről, rémes videófelvételekkel és röhejes képekkel.

Köszönünk itt is mindenkinek mindent!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.