Mai táboros álmom: Viszonylag kevesen voltak a táborozók és egy üdülő épületében gyülekeztek. Nekünk gyorsan össze kellett valahonnan kaparnunk jelmezeket a megnyitó eseményhez, de nem találtunk, ekkor HV (?) kisegített engem egy madzaggal a fejemre erősíthető papírdarabbal. Azóta is csodálkozom, hogy ezzel a "maskarával" a többiek elé állhattam. Először csináltunk jelentkezés alapján faji beosztást. Nagyon érdekes volt, kb. 5 ember (a fanatikusabb lányok természetesen) akart tünde lenni, sokkal többen emberek akartak lenni, de a legnagyobb tömeg érdekes módon a törpökhöz csatlakozott. Az álmomon belül is teljesen sokkolódtunk ettől a váratlan fordulattól. Azután el kellett kezdeni a keretjátékos megnyitót (a teremben): rögtönöztünk, semmi sem volt előre ledumálva, kissé ügyetlenre sikerült, de legalább a párbeszédek nem akadoztak. A végére esett be Drímőr, aki csak később tudott lejönni, de láthatólag ebből nem csinált nagy problémát, nyugodtan beállt közénk az utolsó percekre a bőrkabátjában. Hm, meglehetősen LOL volt az egész így utólag átgondolva, de akkor eléggé kétségbe voltunk esve.

Amiről pedig még írni akartam, a Jég és Tűz Dala-könyvek kapcsán: nincsen félelmetesebb, mint amikor az ember este egyedül fekszik az ágyában a sötétben, és a halovány éjjeli lámpája fényében éppen a Falon túli Kísértetjárda Erdőről, a Másokról, esetleg egyéb gyilkos árnyakról (lásd a bejegyzés címében) olvas éppen. Durván jó dolog ilyen atmoszférában azon izgulni, hogy vajon mi vár ránk a következő oldalakon. A még nem elolvasott sorokat is kitakarom ilyenkor az éppen aktuális oldalon, nehogy akár egy szót is előbbre ugorva meglássam a fejleményeket. Persze, az intrikák és cselszövések is izgalmasak, de azért a félelmetes részek nagyon fel tudják csigázni az embert.