Tegnap, megunván a 2006 ősze óta tartó sz*rakodást és t*kölődést, írtam egy kemény hangú levelet a TO.-nak (nem csak az érintett TO.-s néninek címezve, de a teljes TO. vezetőségnek is), hogy amennyiben két héten belül nem tudnak komolyabb eredményt felmutatni diplomamellékletem előállítása kapcsán, úgy kénytelen leszek felsőbb fórumokhoz fordulni a panaszommal és emellett a nagy nyilvánosság elé is tárni az ügyemet. Nem sokkal később megcsörren a telefonom, persze, nem okozott meglepetést, hogy az ügyemet "intéző" TO.-s néni volt az. Elmondta, hogy hát készen van az új példány, itt vár rám, de sajnos sohasem tudtak elérni, hiába próbálkoztak. (Na persze, úgy próbálkoztak volna, hogy sem a telefonom, sem az e-mail postafiókom nem őrzi meg nyomát?) Mondta, hogy bármikor átvehetem. Közöltem, hogy kedd délelőtt, és ő megígérte, hogy bár nem ügyfélfogadási idő, jöjjek nyugodtan. Ma emiatt korábban kellett felkelnem, és beugranom, immár utoljára a TO.-ra. Egyből nyitottak is ajtót, közölték, hogy ünnepélyes alkalom jön most, és odaadták a diplomamellékletet. Átolvastam, minden stimmel (bár nem a témavezetőm írta alá, hanem a tanszékvezetője, ráadásul az államvizsgámat is négy nappal korábbra rakták benne, de sebaj). Ki kellett töltenem egy hivatalos iratot róla (ezen se stimmelt a témavezető neve, de nem érdekelt), majd aláírni a fénymásolatát, hogy átvettem ekkor és ekkor. Majd sietve távoztam. Hideg, kimért, de udvarias voltam, köszönetet viszont nem mondtam a "munkájukért". Úgy tűnik, a komoly fenyegetés megtette hatását.

Tanulság: a bürokráciát csak az erő nyomja le.