"Drága húgom!
 
Bizonyára különösnek találod, hogy levelet írok neked, hisz az elmúlt esztendőkben nem sokat hallattam magamról. Pedig érdekelt mindvégig sorsotok, s az, hogy s mint mennek a dolgok Melléthén, hogyan alakulnak a Barna-család ügyei. A magam viselt dolgai azonban számomra mindig is előbbrevalók voltak a családoménál. Nem kell hogy ezt megértsed, sem hogy megbocsásd nekem eme önzőséget! Hogy miért írok most, ennyi év után mégis? És miért éppen neked? Nos, ez utóbbi döntést azért hoztam meg, mert te vagy az, kinek még nincsen saját családja, így talán életmódban hozzám legközelebb állsz testvéreim közül, s talán jobban átérzed sorsomat.
Különös, hogy ennyi év dorbézolás és semmittevés után hogy meg tud változni az ember élete pár nap alatt. Meglepő fordulatok és sötétnek tűnő rejtélyek hálózzák be a mögöttem álló hetet, melyeknek részleteiről még írni is félve merek, hisz ki tudja, ki olvassa. Úgy tűnik, komoly veszélybe sodrom magam, ha csak egy hajszálnyival is letérek az egyetlen biztonságosnak tűnő útról, így nem merek sokat kockáztatni. Titokzatos alak keresett fel és bízott meg egy eleinte egyszerűnek tűnt, de azóta engem egyre mélyebbre húzó feladattal, s halálos fenyegetés is ért, mikor erről legutóbb beszélni próbáltam valakivel. De hogy ne csak az árnyakról essen szó, hanem némi téli napsugár is felragyogjon soraim között, említést kell tennem egy hölgyről is, aki ki tudja, milyen megfontolásomból, de a jegyesem lett, s aki legalább annyira felforgatta életemet, mint a fentebb említett titokzatos idegen.
Bár most, hogy mindezt leírtam, némiképpen könnyebbnek érzem lelkem, mégsem küldöm el neked ezt a levelet, inkább megőrzöm magamnál, titokban elrejtem, s sorsát az Égiekre bízom, kikben sohasem hittem korábban. Most mégis egy kis ezüstkereszt lóg nyakamban, melytől nagyobb védelmet remélek, mint pisztolyomtól és kardomtól.
 
Ölel szerető bátyád:
Dániel"
 
 
A fenti megsárgult, helyenként szinte olvashatatlan írás egy régi bérház lebontása során került elő. Szakértők szerint dualizmus-korabeli lehet, értéke azonban szinte semmi, mert ehhez hasonló irat tömegével maradt ránk, írójának beazonosításával éppen ezért nem foglalkoznak. Egy poros irattár polcai között vár rá örök feledés, mert még levéltárosok sem fognak soha felfigyelni rá.