Megérzésem helyes volt. Történt is valami. Valami véget ért ebben a táborban s valami elkezdődött. Nem akarok róla részletesebben beszélni, helyette egy idézet:
"És karjába zárta őt, és megcsókolta a napsütötte ég alatt, és nem bánta, hogy ott állnak a falon, és akárki láthatja őket. S valóban, látták is őket sokan, s a fényt is, ami körülragyogta őket, ahogy lejöttek és kéz a kézben visszamentek az Ispotályba. És az Ispotály vezetőjének Faramir azt mondta: - Rohan Úrnője, Éowyn, íme, meggyógyult végre."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.