"Eljöttél végre értem

Megjövendölt szép reményem

Hosszú volt az út nélküled

Nem volt más, csak csend.

Érzem, hogy újra élek

A sötétségből visszatérek

Ha te átölelsz, kedvesem

Nem válhatsz el többé tőlem

Látod, erőm visszatér

Lelkem újra szárnyal, két karod ha átölel

Érzem, forr bennem a vér

Véled messze földre elmennék

S ha egyszer elhagynál, én meg is halnék."

(Szörényi-Bródy: A kiátkozott)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.