Kedvesnek köszönöm a mai napot és Szentendrét, de úgy is tudja, mit akarok mondani!

Charlie és a csokigyár: aranyos, helyenként picit talán szájbarágós, de nagyon szórakoztató, groteszk és beteges humorral megáldott családi mozi, zseniálisan elrejtett utalásokkal és párhuzamokkal, Johnny Depptől megszokott igényes színészi játékkal, kissé talán idegesítő zenével. Szarumán fogorvos civilben. Hát, nem csodálkoztam, hogy nem pedikűrös...  Mozizás után azon tanakodtunk, milyen szerepjátékos karakternek lehetne  kidolgozni Willy Wonkát, a bárdot elvetettük, mert nem illúzió-jellegű mágiája van, inkább mágus (sorcerer), még előny-hátrány dolgait is kibeszéltük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.