KGY említésre érdemtelen, megint kaptunk egy leckét arról, hogyan lehet feleslegesen időt húzni.

Más. Idegennek érzem magam a világban az erkölcsi normáimmal, értékrendemmel. Nem tetszik nekem ez a világ, túl mocskos, túl képmutató, nem ismer se mértéket, se alázatot. Pedig ez a két dolog a legfontosabbak közé tartozik. Meglehet, én vagyok merev, konzervatív, előítéletes, begyepesedett és régimódi, de ez akkor sem az én világom. Nem, nem érzem magam tökéletesnek vagy bűntelennek, nem erről van szó. Egyszerűen csak nem értem, miért nem képesek az emberek legalább a maguk számára felállított korlátokat tiszteletben tartani, figyelembe venni. Nem az enyémeket, a sajátjukat! De sokan még erre sem képesek. Legalább önmagukhoz legyenek hűek... vagy már ez is túl nagy elvárás?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.