Blaha Lujza tér, ma este tíz óra. Kicsi forgalom, a villamos megállóban sok ember. Egy biciklista jönne keresztbe az úton (nő? lány? néni? a sötétben nem látni pontosan...), nem veszi észre a közelgő autót. Az autós nem tud fékezni. Nagy sebességgel elüti a biciklistát, aki felrepül az égbe, hatalmas csattanás, visszaesik az autóra majd le a földre. Majd a bicikli is földet ér. A test mozdulatlanul terül el a földön. A behorpadt és betört szélvédőjű autó megáll, a sofőrje kiszáll belőle. A villamos már jön a megállóba, de az eddig rá várakozókat ez most nem foglalkoztatja, mindenki a balesetre koncentrál, tömeg veszi körül a gázoló férfit, aki megpróbálja felemelni a testet a betonról. Többen odaszólnak: "Ne emelje fel! Meg ne mozdítsa!" Mások: "Mentőt kell hívni!" Többen is előveszik a mobiltelefonjaikat, eközben a férfi óvatosan visszafekteti a testet a földre. Telefonálásra nem kerül már sor, a körúton éppen arra kószált egy mentőautó, ekkorra ér oda. A tömeg megállítja. Egy mentős kiszáll, odamegy a testhez, nyugodt és lassú mozdulatokkal megvizsgálja. Én remegve nézem, majd észbe kapok, és felszállok a villamosra.

Ennyi egy emberélet?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.