Korai kelés, sorbanállás buszjegyért, ácsorgás a zsúfolt buszon órákon át Visegrádig. Ott fel a hegyre a meredeken, útközben jópofa kőárus a toronynál, még feljebb még meredekebben, rövid pihenő, majd fellegvárba be, sorban állás jegyért, gyors körülnézés, fellegvárból ki. Árusok gyors és felületes átfutása, sorbanállás tömegben arra várva, hogy beengedjenek a lovagi tornára. Árnyék sehol, tűző napon ücsörgés, elnyújtott verseny, a szokásos előadások, gutaütés, napszúrás, leégés ezalatt. Árnyék keresése odakint, sorban állás kajáért, hideg grillkaja sok pénzért, egy kis felfrissülés. Árusok nagyon alapos, végtelenségig tartó végignézése, hosszas válogatás, gyors gálya-megtekintés, a Seggfej-díj nyertesének megtalálása a járókelők között, tovább vánszorgás bódéról bódéra. Üres borutca. Sorban állás a buszokba jutásért, dilemma, hogy melyiket válasszuk. Nagyonzsúfolt buszon nagyon kényelmetlen ácsorgás órákon át hazafele, kóma és ájulás határa, itthon lerogyás, regenerálódás.
De megérte. Azt hiszem, a táborra kellőképpen bemelegítettünk. Fizikailag.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.