Tegnap Reformáció ünnepe, ma Mindenszentek, holnap Halottak napja, kettő között Halloween. Egy protestáns-, egy katolikus-, egy ökumenikus ünnep és egy pogány szokás. Földi szféra, égi szféra, kettő találkozása. Valahogy tökéletesen passzolnak időrendben egymás után. És a fokozatok is. Gyönyörű rendszer ez.  Ezeknek az átmeneteknek és fokozatoknak a lenyomatai teszik ünneppé e napokat. A halottaink kerülnek ilyenkor hozzánk közelebb, vagy mi hozzájuk? "Gyertyák, mécsesek izzó tánca..." (lásd tavalyi ilyenkori bejegyzésemet!) Vajon mi késztet engem arra, hogy minden ünnepről megemlékezzek a blogomon? Korábban Vz hírei között is megtettem a nagyobb ünnepeknél. Nem csupán a szürke hétköznapok elől menekülünk ilyenkor. A jeles napok lényegét megragadva próbálunk azzá lenni, akivé szánt minket az Ég. Ha már a hétköznapjainkba nem vagyunk képesen ünnepet vinni, legalább az ünnepekbe ne vigyünk hétköznapiságot, szenteljük meg! És emlékezzünk halott szeretteinkre! Az élőkre is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.