Ezen is túl vagyunk. Azt hiszem, még egyetlen rendezvényen sem pattogtam és intézkedtem ennyit, mint ezen, jóllehet, a szervezése kevesebb munkát igényelt előzőleg tőlem, mint tavaly (az a marketingkampány ultrabrutál volt, Tatával kapcsolatban pedig megismételtem idén majdnem ugyanazt). Az előadásom nem lett jobb, mint a tavalyi, de sebaj, a lényeg, hogy hatalmas sikere volt az ismeretterjesztő blokknak (is). És újabb bizonyítékokat találtam közben Isten létezésére a deus ex machináknak köszönhetően. Az egész LEP nagyon jól sikerült, és sokakban felébresztette a lelkesedést. Én is elégedett lehetnék, mégsem éreztem semmiféle katartikus élményt vagy büszkeséget ennek kapcsán. Tegnap éjjel csak a kimerültség, fáradtság, gyomorgörcs maradt, ma meg fásult üresség. Mintha csak másoknak csináltam volna, nem magamnak. De nem bánom.

Ma egész nap gép előtt ülés, egyetemi munka, és ez lesz holnap és holnapután is. Szerdán jegybeíratás, leadás és kell majd Tudod-e? rovatba is küldenem valamit, csütörtök és péntek délelőtt meló. Pihenés legközelebb hétvégén. Remélem. Nincs megállás, a LEP elmúltával nem változott semmi a leterheltségünkön és ez elég nehéz így. Mire eljutunk a jól megérdemelt pihenésig, már nem is tudjuk majd kiélvezni. "Eh, humbug!" Fő az optimizmus!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.