Ma voltam bent Főfő TO-s néninél. Kicsit vártam rá, majd behívott az irodájába, kezet fogott velem, bemutatkozott, én is bemutatkoztam, elmondtam neki, ki vagyok, ő már képben is volt. Mondta, hogy mivel kiadtak egy hivatalos papírt a hadtöris cuccról, ezért az valahol kószál, és így nem nyomtathatnak újat. De ha a hadtöris programért felelős + oktatási dékánhelyettes aláír egy papírt, hogy elveszett a lap, akkor kiadhatnak újat. Jövő hét szerdáig ezt ő személyesen elintézi nekem. Kezet fogott, elnézést kért a dologért és kikísért. Le voltam nyűgözve.

És megint hülye voltam és pénzt költöttem teljesen felesleges dologra. Betévedtem egy antikváriumba, és ez a könyv szinte könyörgött, hogy vigyem magammal! Hiába mondtam neki, hogy alig van pénzem, olyan szomorúan nézett rám a lapjairól, hogy megesett rajta a szívem és megvettem. Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Gondolat kiadó, Budapest, 1986. És 1000 Ft volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.