A hétvégén összeraktuk külső segítséggel az "Ivar-típusú tárolórendszert". Kellett a segítség, mert fúrni kellett, meg még plusz lemezkék, csavarok és tiplik kellettek, meg hasonlók. Továbbá ki kellett kerülni a vezetékeket: majdnem sikerült kifúrni, még szerencse, hogy a műanyag cső feltűnő volt a falban - most szép lyuk van ott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bonyolult lesz összerakni az egészet, az Ikeában tök egyszerűnek tűnt. Az eredmény: kicsit görbe, kicsit ferde, pár pöcök hiányzik még a polcokhoz, és le kell csiszolni és lakkozni vagy pácolni a nyers fát. És tiszta mocsok, fűrészpor és falpor a hálószobánk. De a miénk.

Akárcsak Egon, a 122 cm magas, kombinált hűtőszekrényünk, akit a szerelés napján szállítottak ki. Egon gyönyörű, ügyesen hűt, szép tágas, olcsó, A-kategóriás, de még egy kicsit billeg. Egyelőre pénzérmékkel és összegyúrt alufóliával kitámasztva, de állítható az elülső lába, majd megnézem legközelebb azt is. És hangosan röfög. Na jó, nem röfög, csak zörög, de olyan hangosan, hogy a hálószobában is hallatszik egy kicsit. Hátul az alján ugyanis valami műanyag fedőalkatrész rezeg a motorszerű fémalkatrészen. Ha erősen rányomom, nem zörög, ha eltartom tőle, akkor sem, meg ha bizonyos szögből megdöntöm Egont, akkor sem. Erre majd egy megoldást ki kell találunk. Egon egyébként "Goren e" márkájú. Igen, hiányzik róla egy j-betű, mert nem volt raktáron, a bolti mintapéldányt vettük meg. Elfér majd még felette egy max. 26 cm magas mikró.

Semmi sem tökéletes, kéremszépen.

Ami most még igen sürgős, az a porszívó és a gardrób.

Otthont építünk, Mekk Elek módra.