A steril tévéadás annyira nem nyűgözött le, de 28-án láttam élőben is a darabot, és ott valóban magával ragdó volt a hangulat. :0) Bemásolom ide is a kritikámat: "ISTVÁN, A KIRÁLY - A jubileumi díszelőadás kritikája Miután már szinte mindenki írt élménybeszámolót a darabról, úgy láttam, itt az ideje, de természetesen nem írhattam addig, míg élőben nem láttam. Először képeken, netes videókon, majd a CD-s hanganyagon találkoztam az előadással, majd augusztus 20-án volt szerencsém a TV-ben látni, és tegnap este végre-valahára élőben a Szent István Bazilika előtt. Előtte végigizgultam és drukkoltam A Társulat műsorait, s próbáltam egy kicsit félretenni azt a rengeteg korábbi István, a király-előadást (számtalan rendezésben, számtalan szereposztással), melyeket korábban láttam felvételről vagy élőben, hogy tiszta lappal indulhasson nálam a díszelőadás. Szikora János kezdettől szimpatikus ember volt a műsorok alapján, s noha anno Az ember tragédiája-rendezése nem tetszett igazán, reményt keltettek bennem a koncepciójáról elárult elemek. Azokkal az előzetes alapkoncepciókkal, melyeket még a műsor során hangsúlyozott, szinte mindig egyetértettem, bár kíváncsi voltam a részletekre, mert az ördög mindig azokban rejtezik. Kezdeném tehát a rendezői koncepcióval, mely nálam elsődleges szempont. A két főszereplő hasonlóságának és egyenlő erősségének kérdése igen pozitívan megjelent a színpadon, bár a fokozatos eltávolodásuk egymástól a dráma során nem valósult meg, inkább egyfajta húzd meg-ereszd el stílusban hol közelebb kerültek egymáshoz, hol távolabb, ahogy a körülmények sodorták őket. Itt megint megemlíteném az eredeti Boldizsár Miklós-féle koncepció elemeinek felbukkanását, melyek minden korábbi rendezéshez képest hangsúlyosabbak voltak, ezért is örültem, amikor a filmváltozatot az ő emlékének ajánlották. Hasonlóan ősdráma-hű elem volt Torda ideológus-alakja, Asztrik reálpolitikusi megvillanásai, Sarolt kompromisszumot nem ismerő elszántsága. A részleteket tekintve azonban már nem mindenben értettem egyet: nekem túl erős volt a Réka-féle szerelmi szál, mely korábban csupán finom utalások szintjén élt maximum, ha része volt a koncepciónak, itt azonban Réka egyik legmeghatározóbb eleme az apja féltése mellett. Ebben azonban tudtam rugalmas lenni, elfogadtam mint alternatív megközelítést, hisz tökéletesen működőképesnek bizonyult. Sokkal zavaróbban hatott számomra a modern kor keveredése a történelmi díszletekkel - ez már Koltay Gábornál sem működött, egyszerűen a darab gondolatisága önmagában olyan modern és aktuális, hogy nem igényli az ilyen jellegű kihangsúlyozást. A nyitány kb. 9 perces, ezalatt nem történik semmi, csak a ruhák kergetése, és a Te kit választanál során ezt csak folytatják - a keretjáték az előadás leggyengébb pontja. A mellékszereplőknek jót tett az újraértelmezés, ráadásul többet voltak jelen a színpadon, mint eddig bármikor, a színpad minden egyes csücske élettel telt meg, történt valami, nyüzsgött, mindenki reagált mindenre, mozgásban volt - ez pedig az előadás legnagyobb erőssége. Élőben az ember még több apró részletet és motívumot vesz észre, mint a TV-ben, ráadásul ezt árnyalták a különböző helyszínek is. Az Arénában hátul vetítővászon volt, a Bazilikánál a templom impozáns, kivilágított épülete - előbbinél a kereszt és az életfa árnyékának összefonódása, utóbbinál az életfára rávetült kereszt-árnyék érzékeltette a darab szimbolikájának központi gondolatát. És tegnap, miközben István az Oly távol vagy tőlem-et énekelte, annál a résznél, hogy "Te hallgatsz, s én érzem, a szívem felel", a Szent István Bazilika homlokzatán egy röpke pillanatra megvilágították az "EGO SUM VIA" feliratot ("Én vagyok az Út") - ez volt az este leggyönyörűbb pillanata, az isteni válasz a gyötrődő fejedelemnek, s én itt emiatt még külön is egy könnycseppel küzdöttem. A másik két nagyon megható jelenet Géza fejedelem temetése a menettel, és a Gyászba öltözött csillagom (Pisti rulz!). De a második Oly távol vagy tőlem is majdnem elért ilyen hatást, de onnan valami még hiányzott. Voltak erőltetettnek ható részek: a három főúr várfal-lehugyozása, Gizella és a csirkecomb, a borzalmas lufik, a három feleség vágyódásának lealacsonyítása négykézlábon kúszásra stb. De mivel ezekről előre olvastam már a fórumon és a kritikákban,nem értek felkészületlenül, így nem zavartak annyira a darab élvezésében. A kétfajta befejezésnek a kombinációja tetszett a legjobban: a magába roskadó István mögött a leszúrt testek, majd a felkelő fiatalok és a jelmeztől megszabadulás, végül csak a két főszereplő marad jelmezben és Koppány felsegíti a királyt - ezek így együtt igazán hatásosak. Hogy a két regöst miért kellett a CD mellett még a film stáblistájáról és az előadások tapsrendjéből is kihagyni, továbbra is rejtély. Jelmezek: Öööööö... nem tetszettek. Bocsánat. Szőnyegek, indián-maskarák, bő köntösök, túlméretezett palástok és késő középkori gótikus vértezetek fura egyvelege, de a "pogány" ruházatok még egész jók voltak. Sebaj, ez legyen a legnagyobb baj! Hozzáteszem, én eddig még egyetlen István, a király előadás jelmeztárával nem voltam elégedett - annyira szeretnék egyszer egy előadást TÉNYLEGESEN KORHŰ ruhákban! Díszlet: WOW! Zseniális volt! Nincs mit írnom róla, elégedett voltam. Kellékek: Lehetett volna véresebb az a kard, de mindegy. A szimpla latin-keresztes országalma szerepeltetése a kettős-keresztes, Anjou-kori országalmánk helyett viszont megmelengette történészi szívemet. ^^ Pirospont az ötletnek. A koszorú a virágcsokor után sok volt. Réka nem virágárus! :0D A táltosok bódulat-itala újabb pirospont. Azért én láttam volna szívesen szablyákat és íjakat is a pogányoknál a lovagokéval teljesen megegyező lándzsák helyett. Koreográfia: Kettéválasztanám tánc-részre és mozgásszínház-részre. Az előbbi nekem nagyon tetszett, bár a TV-ből nem jött igazán át, csak élőben, de ott sodró volt és magával ragadó. Olter Vanda és társai meg istennők! 80) A mozgásszínház a lelassított, kimerevített, szimbolikusnak szánt mozdulataival viszont nekem erőltetett és helyenként komikus volt. És végül, de nem utolsó sorban: A TÁRSULAT! Hú. Amilyen steril és változó színvonalú lett a CD-re feléneklés, az élő ének legalább annyira sodró, erőteljes, intenzív. Huh! És tegnap végre Pali az "Oh. Jó Uram" helyett végre "Ó, jó Uram"-ot énekelt. És Jimmy is sokkal erőteljesebb lett az első előadás óta. Szandra még több őserőt rakott bele, Lalától és Atától felrobbant a tér, Flóra végigkarcolta a lelkemet, majd Gyuri begyógyította, Enikőtől megfagyott az ereimben a vér, Wundi továbbra is nagy kedvenc, és a többiek is lenyűgözőek voltak! A színészi játékuk sokat fejlődött, egyre kifinomultabb, ha így folytatják, Kaposvárra már profik lesznek. Szóval le a kalappal! ^^ Akartam volna sokat írni róluk még, de nem megy, nehéz szavakba foglalni, egyszerűen ők viszik a hátukon a darabot, na! 80) Levente színpadra lépése külön meglepetés és öröm volt számomra tegnap, nem gondoltam volna, hogy ezt is bevállalja. Ha nem viszi színre A Társulattal a Veled, Uram!-ot is, kicsit áthangszerelve (rockosítva, pergősebbé téve), akkor megharagszom rá. :0P Összességében pozitív élmény volt, a hibái és erőltetettségei ellenére is maradandó alkotásnak bizonyulhat az utókor számára. Várjuk a DVD-t, a helye már megvan a királydombi, csíksomlyói, esztergomi előadások DVD-i mellett. Jelképesen és fizikailag is."