Nem tudom szavakba önteni, mennyire fontos, hogy Kedves mellettem van, hogy bízik bennem, hogy szeret. A mai randink ismételten jól sikerült, bár elég fáradt voltam (ma a rádióban pakolásztam és számítógépeket szereltem össze).

Éééééés, győzelmet arattam a szennyes edények hada felett! Rászántam magam, hogy elmosogassak mindent. Mivel a konyha túl picinek bizonyult a hadművelethez, a fürdőkádhoz vonultam át. A szennyes edények gúnyos mosolyát egy igen erős, forró zuhannyal lemostam az arcukról (vízágyú), majd elárasztottam őket melegvízzel (a terepviszonyok ideális felhasználása az ütközethez), ezután sikálni kezdtem az ellent (egymásnak rontottak a testek, s vad vagdalkozás folyt). Egyes egységeik derekasan kitartottak (főleg a nagy tálak és fazekak), de a csodafegyverem erejét (mosogatószer - hát egen, fejlettebb volt a haditechnikám) nem tudták elensúlyozni. Számbeli fölényük hamar leapadt, s egy órás kemény ütközet után diadalittasan vonultam le a csatamezőről. Most már ők is hálásak érte, hogy tiszták.  Megcselekedtük, mit megkövetelt a Haza!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.