Krisztus feltámadott!

Áldott Húsvétot minden olvasómnak! A hétvége tanulással-dolgozgatással, ünnepléssel telt. A Passió jó film volt, de nekem továbbra is a Zefirelli-féle Názáreti Jézus a kedvencem e témában, azt nem tudta überelni. És bármilyen véres és durva is volt benne egy-egy jelenet, a fókusz mégsem azokon volt. Végig az volt az érzésem, hogy ebben a filmben az a lényeg, ami Krisztus körül történik, nem ami vele. A levágott fülü katona megtérése, a Sátán jelenései, Szűz Mária tekintete, Júdás és az őt üldöző gyerekek, Czirénei Simon, a latorok, Pilátus, stb. néha fontosabb szereplőknek tűntek, mint a Megváltó, ez arra világított rá, hogy mindenkinek meg volt a maga szerepe a Megváltásban akaratlanul is. Predestináció-központú felfogás ez, nemde? Mindenki tette a maga dolgát, Krisztus Urunk meg puszta létével jelen volt mindenben, és a megváltottakra fordította a figyelmünket. Érdekes interpretáció. És cseppet sem antiszemita, bármit is mondtak róla. Különben is, a szadista rómaiak sokkal undorítóbbnak voltak beállítva, mint a zsidók, akkor most keressünk ebben is rasszizmust? Ugyan már... Az arámi és latin nyelv fokozta a hangulatát a kornak, de egy-egy hatásvadász képi megjelenítés inkább visszavett belőle. A legbeszédesebb Mária arca volt a Golgotán, kezében a keresztről levett fia holttestével. Na, az a jelenet ÜTÖTT.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.