Tegnap volt anyák napja, Isten éltesse őket még egyszer sokáig!
Befejeztem a publikációmat és elküldtem, remélem, elég igényes lett ahhoz, hogy a kötetbe bekerüljön. Gyakorlati jegyeimhez még sok mindent kell megírnom, de beosztom szépen, vizsgák híján megtehetem. Ennyit az egyetemről. Nyelvvizsgaeredményt még nem tudok. A mai érettségi magyarból elég nehéznek tűnt, vagy én jártam túl régen gimibe a témákhoz képest.
A náthám jobb egy picit. Ma takarítgattunk lajosutcában, alakul a lakás, csak összekarcoltam a parkettát, levertem a festéket meg ilyenek. Tulajdonképpen nem kéne semmihez sem nyúlnom.
Az utcán ma megállított egy elég rozoga állapotban lévő kanadai állampolgár, aki egy térképpel a kezében magyarázta, hogy ellopták a táskáját valahol a Hősök tere környékén és benne volt mindene, többek között az inzulinja is, mert cukorbeteg, meg minden pénze. Rossz rendőrségre ment be, ahonnan átirányították egy másik körzetbe, meggyűlt a baja a BKV-ellenőrökkel és egy kis pénzt kért, hogy vegyen két jegyet és egy kis kaját magának. Panaszkodott, hogy szinte senkivel nem tudta megértetni magát eddig, alig beszélnek itt angolul. Elég hihetőnek tűnt a sztorija, meg büszkeséggel töltött el angol tudásom is, ezért segítettem neki, adtam pénzt. Lehet, hogy hülyeség volt, de ha ilyen hihető sztorit ilyen jól előadott nekem, már azért megérdemelte. De őszintének tűnt, és különben is, Ted Nasmith hazájából való! Elmagyaráztam neki, hogyan jut el a Moszkva térre, remélem, meglesz a tatyója.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.