Pénteken próbáltam szöveget elemezni, de nem nagyon ment. Az a baj, hogy nem igazán tanítottak nekünk szövegelemzést, gyakorlati módszertant a kommunikációs kutatásokhoz, csak kérdőíves felméréseket meg hasonlókat, azzal egy középkori témánál nem sokra megyek. Elég szánalmas, amit pár sorban összehordtam, muszáj lesz Marx-szal konzultálnom. TDK ebből már nem lesz, sajnos, erről szerintem végleg és örökre lemondhatok.  De ha összeszedem magam, és megfelelő segítséget kapok, talán március végére szakdoga még lehet belőle. Legfeljebb megpróbálok más publikációkat, dolgozatokat megpályázni, nem csak TDK van a világon.
Este meg Gondolin-próba, elszomorító volt, hogy sokan hiányoztak, nem volt olyan felvonás, ahol ne kellett volna valaki(ke)t beolvasni. Az új szöveg jobb és életszerűbb, mint a régi, de csodát senki se várjon! Az emtétés darabok egyszerűen ilyen vacakok, minden évben ilyenek voltak! Nincsen közöttünk senki, aki igazi színdarabot tudna írni, de ez eddig még nem volt probléma. Nem értem, most miért jön elő, eddig lelkesen előadtunk mindent. Szép dolog az igényesség, de pl. színdarabírást, dramaturgiát senki sem tanul vagy tanít, csak a színészi képességekre koncentrált eddig mindenki. Nem lenne szabad csak azért meghátrálni, mert a darab nem az igazi! Hiszen esély sincsen arra, hogy az legyen! Attól még élvezhetően színpadra lehetne vinni. De ehhez másfajta hozzáállás kéne.

Hétvégén Kedvesnek segítettem, a TDK-jához kellett német szakszöveget fordítanom, remélem, használható lesz, amit kijegyzeteltem belőle. Voltunk HNE-találkozón is a Siriusban, nagyon kellemes csalódás ért!  Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek, és hogy ilyen jó hangulatban telik majd az idő. Örültem neki nagyon! Tolkien még nem halt ki teljesen az emtétéből. Zebegénybe is kiruccantunk vonattal, meg vissza is vonattal, az is egy szép program volt, még ha kissé kalandos befejeződésű is. Végre egy teljes hétvégét eltölthettem a Párommal! Az Árpád népe hatalmas csalódás volt sajnos.

Hétfő. Délelőtt alvás, fordítások. Már hallottuk, hogy az illegális Kossuth-téri tüntetőket feloszlatták korábban, mert nem tudtak megegyezni a tér tűzszerészeti átvizsgálása kapcsán, meg motozáshoz akarták kötni az engedélyt a rendőrök. De azt nem sejtettük, hogy a feloszlatás után a hőzöngőket szépen egybe tartva terelgetik tovább az utcákon (ahelyett, hogy ténylegesen szétszórták volna őket), hozzájuk csapva békés és törvényes tüntetőket, hivatalos megemlékezőket és ünneplőket, valamint néhány járókelőt is, majd támadást indítanak ellenük a brutális eszközöket is bevető rohamrendőrök. Nem, most ezúttal nem a vandálok vagy a huligánok kezdték. A rohamrendőrök egyszerűen nekiestek a szerencsétlen és meglehetősen heterogén összetételű tömegnek, a menekülőknek még annyi idejük sem volt, hogy a hivatalos felszólításoknak eleget téve elhagyják a helyszínt. Nem hagytak nekik időt. A tömeget vízágyúkkal és könnygránátokkal az Astoria felé terelték, ahol a hivatalosan bejelentett Narancs-nagygyűlés volt. Hiába mondják utólag, hogy a sértettek tegyenek feljelentést: a rendőrökön maszk volt, nem lehetett beazonosítani senkit ahhoz, hogy fel lehessen jelenteni a jogszerűtlen agresszorokat közülük. Mi Kedvessel óvatosan indultunk el a Nyugati felé, hogy az aluljáróig eljussunk, de a Skála előtt már hatalmas tömeg rohamrendőr állt, nem engedtek ki arra senkit. Sebaj, gondoltuk, kimegyünk mellékutcán a Szent István-körútra, majd onnan lemegyünk a metróhoz. Kiérve a körúton egy felénk menekülő, kétségbeesett tömeg fogadott minket, akiket rohamrendőrök kergettek. Nem bőrfejűek voltak, nem símaszkosok. Békés kinézetű, szolid polgárok, egy-két zászlótartó volt közöttük (ez október 23-án nem jelent feltétlen tüntetést, a hivatalos ünnepekre is zászlókkal mentek volna az emberek). Megfordultunk és sietős léptekkel indultunk a Jászai Mari-tér felé. Ott fel akartunk szállni a villamosra, de csak Buda felé közlekedett, Pest felé az egész körutat lezárták. A hídfőnél rohamrendőrök álltak és megállították a forgalmat a Margit-híd arrafelé tartó oldalán, a hídon összetorlódtak a járművek. Átmentünk villamossal a Budai hídfőig, onnan elsétáltunk a Batthyány-tér felé, közben megnéztük a zászló-kiállítást (nagyon kevés ötletes darabot láttunk sajnos). Az ég tiszta volt és szép volt az idő, egyedül az utcai harcok területe felett voltak felhők (égi jel?). A Batyiról már épségben és rendben hazaértünk (a Kossuth-téren és az Astoriánál nem állt meg a metró). A szüleimet a Nyugatinál nem engedték fel a metró-aluljáróból a rohamrendőrök, igazolniuk kellett, hogy itt laknak. Ők még szerencsésebbek voltak, másokat meg is motoztak, amikor feljöttek a metróból. Az esetről itt többet azt hiszem, egyelőre nem akarnék mondani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.