Azért az komoly, hogy az első publikációm megjelenik 2006-ban, és egy évre rá már nemcsak hivatkoznak rá az ezeréves jubileumi tanulmánykötetben, de a "válogatott bibliográfiában" is ott vagyok, valamint az új patrocínium-térképet részben az enyém alapján készítették (mondjuk, a kutatástörténetben az enyém volt a második ilyen térkép), az én anyagomat is továbbkutatva. Ez azért több, mint amit reméltem volna. Jó időben jó helyen jó személynek jeleztem a publikációs szándékot, és nem is sejtettem, hogy mekkora mákom volt ezzel. Így azt hiszem, sikeresen beleírtam magam a hazai Szent Imre-kutatás történetébe, mégha alig-alig is tettem hozzá valamit. Emlékszem, mennyit szenvedtem a patrocíniumokkal, még újra is kellett rajzolnom a térképet, ha elhibáztam. Hát, megérte.

 

Kedves Kollégák, a lényeg mindig a tökéletes időzítés, a tökéletes alanynak jelzés, a tökéletes kérdéssel fellépés.

 

A második publikációm kevésbé ismert, de hát kevésbé jelentős, lényegében semmi újat nem mond, csak összefoglal. Nem is találkoztam még ráhivatkozással.

 

Szigorú értelemben véve cirka 2 évig voltam történész, nem egy hosszú karrier, de úgy tűnik, talán sikerült valami nyomot hagynom. Néha azért hiányzik. Nem rossz az újságírás, sokan irigykedhetnének a munkámra, de azért nincs akkora szépsége számomra, mint a történészkedésnek. Viszont meg lehet élni belőle.