Ez az a nap, ez az a nap,
Mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett,
Ez az a nap, ez az a nap,
Mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett.
//: //: Örvendjünk, vígadjunk e napon, ://
Mert ez az a nap,ez az a nap, mit az Úr szerzett. :/

Vasárnap kiruccantunk Agárdra, nagyon jó volt. Utána egy rendkívül szép prédikációt is hallottunk.

Ihaj, jönnek-mennek az ünnepek, mindjárt itt van augusztus 20. például, ennek kapcsán találtam egy érdekes sztorit arról, hogyan kergették el a protestánsok a katolikus kápolna építőit 257 évvel ezelőtt Szent István ünnepén:

A másik ünnep ugye szombaton lesz, és aki bújt-bújt, aki nem-nem, lezártuk a végleges listát a résztvevőkről. Vasárnaptól nem lesz többé barátnőm, se jegyesem, a feleségem lesz az ex-barátnőm.

Közben költözgetés apránként, de még sokáig el fog tartani.

Csütörtök, 22 óra körül

Telefonhívás, időpont és helyszín tisztázása

 

Pár perccel később:

Naaagy szemeket meresztés.

 

Péntek, 11 óra

Búcsú H.-tól, sok sikert kívánva neki. Ki tudja, mi vár rá.

 

Péntek, kb. 15 óra?

Telefonhívás, kérdések rólam, adatközlés. Hm. Hm-hm. 

 

Péntek, 20 óra

Te jó Ég, már csak egy óra és itt lesznek értem!

 

Péntek, 20:15

Erős pánik

 

Péntek, 20:30

Munkára már nem nagyon tudok koncentrálni, sokat mászkálok 

 

Péntek, 20:45

Tizenöt perc, áááááá!!! Addig gyorsan rakjunk fel valami fontos anyagot a hálózatba... De mit?

 

Péntek, 20:59

Sírni fogunk.

 

Péntek, 21:00

Kilépek a kapun. Nem látom, hol vannak, telefon, elnavigálás. Köszönés, zavart fészkelődés. Vita, hogy ki menjen a másik kocsival.

 

Péntek, kb, 21:15?

Ülünk az autóban, megkérdem, nem lehetne-e mást hallgatni, mint híreket és közéleti háttérműsorokat, ha már egész nap ezeket kell figyelnem. Persze, közben erős pánik.

 

Útközben:

Hírek H.-ról és a feladatairól. Iszonyú nagy szemeket meresztek, belekapaszkodom a karfába és menekülési útvonalak után nézek. Most piros a lámpa, most ki tudok szállni... 

 

Péntek, 21:20  körül

Megérkezünk, egyik lábamról a másikra állok, tördelem a kezemet. Sok-sok turista, sok-sok fényképeőgép. Helyszín: a Lánchíd pesti oldala. És az első állomás. Elkezdődött..............

 

A többit fedje a feledés Homálya. Ó, ne, ez tábori intertext, akkor inkább fogjuk rá az alkoholra.  

 

A hétvégén összeraktuk külső segítséggel az "Ivar-típusú tárolórendszert". Kellett a segítség, mert fúrni kellett, meg még plusz lemezkék, csavarok és tiplik kellettek, meg hasonlók. Továbbá ki kellett kerülni a vezetékeket: majdnem sikerült kifúrni, még szerencse, hogy a műanyag cső feltűnő volt a falban - most szép lyuk van ott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bonyolult lesz összerakni az egészet, az Ikeában tök egyszerűnek tűnt. Az eredmény: kicsit görbe, kicsit ferde, pár pöcök hiányzik még a polcokhoz, és le kell csiszolni és lakkozni vagy pácolni a nyers fát. És tiszta mocsok, fűrészpor és falpor a hálószobánk. De a miénk.

Akárcsak Egon, a 122 cm magas, kombinált hűtőszekrényünk, akit a szerelés napján szállítottak ki. Egon gyönyörű, ügyesen hűt, szép tágas, olcsó, A-kategóriás, de még egy kicsit billeg. Egyelőre pénzérmékkel és összegyúrt alufóliával kitámasztva, de állítható az elülső lába, majd megnézem legközelebb azt is. És hangosan röfög. Na jó, nem röfög, csak zörög, de olyan hangosan, hogy a hálószobában is hallatszik egy kicsit. Hátul az alján ugyanis valami műanyag fedőalkatrész rezeg a motorszerű fémalkatrészen. Ha erősen rányomom, nem zörög, ha eltartom tőle, akkor sem, meg ha bizonyos szögből megdöntöm Egont, akkor sem. Erre majd egy megoldást ki kell találunk. Egon egyébként "Goren e" márkájú. Igen, hiányzik róla egy j-betű, mert nem volt raktáron, a bolti mintapéldányt vettük meg. Elfér majd még felette egy max. 26 cm magas mikró.

Semmi sem tökéletes, kéremszépen.

Ami most még igen sürgős, az a porszívó és a gardrób.

Otthont építünk, Mekk Elek módra.

Szóval ott tartottam, hogy polgárosodás. Az anyakönyvvezető néni most kedvesebb volt és igyekezett szépeket mondani, a szocreál díszterem ellenére nagyon megható aktus volt a házasságkötés. A menyasszonyom gyönyörű volt, de ezt már írtam asszem. És kegyetlen sok fotó készült, de ebből alig van egy-kettő, amin tényleg jól nézünk ki, és nem pedig a Hörcsög és a Csöves nászára emlékeztetünk. 8 fotó már fent van az ifjú asszonkám MSN Live-tárhelyén, ott megnézhetitek őket, de majd még válogatunk ki egy-két használhatóbbat.

 

Utána rövid fagylaltozás a szülőkkel és a tanúkkal. A gyűrűt azóta is a jobbkezünkön hordjuk. Közben gőzerővel folynak az egyházi szertartás és az utána lévő lagzi előkészületei, családjaink már túlpörögtek, ami néha fárasztó.

 

Voltunk szekrényösszeszerelő-partin is, meg ilyenek. Most nálunk lesz szekrényszerelés, ami félbeszakadt múltkor, mert valószínűleg fúrógép kell hozzá és a falra kell rögzíteni. És még egy csomó mindent kell vennünk. Jujj.

 

Gyönyörűen sikerült a polgári, H. hihetetlenül szép volt, és végig vigyorogtunk mindketten, mint a vadalmák. Nászindulóra bevonulás, pezsgő, ilyenek.

 

De most éppen megérkezett a felségem, majd máskor folytatom.

Sűrű nap volt, 8 óra meló, azután másfél óra vezetés, és utána évfordulós randi. Eltartott egy darabig, amíg ráhangolódtam az estére, de szerencsére Dr. Jones kellően agykikapcsolós, gondolatgyilkos kalandja besegített ebben.

 

Az Indy 4. (gyk. nem a Fate of Atlantis, hanem a Kristálykoponya Királysága) egyébként még annál is kevesebbet nyújtott, mint amennyit a kritikák kapcsán vártam tőle, de sebaj, remekül elszórakoztatott, élveztem a teljesen szürreális és groteszk látványosságokat, és jót röhögtem magamban az akciójeleneteken. Egyszer érdemes azért megnézni, ha elvárások és igények nélkül megy moziba az ember. De remélem, az ötödik részig összekapják magukat (amúgy az első három rész sem azonos színvonalú, ott is nagy különbségek voltak), és jó lenne valami vallási misztikum legközelebb az ufók helyett.

 

Az est további része szépre sikeredett, s azt kívántam, bár ki tudnánk még nyújtani jó sokáig, hogy ne érjen véget a nap.

 

Ma megint meló, holnap bútorvásárlás és polgári, juhéj.

 

Elkezdtem írni a táborkritikámat, de nem sietem el, nem akarok semmit sem kihagyni.