Ha az ember a Nyugatitól a Népligetig gyalogol, nem is a séta kimerítő ereje a problematikus, nem az eső, nem a ránkfröccsentett pocsolyák, sem a korábban kelés, sem a késés a munkahelyről. A legrosszabb az, hogy a tüdőmet teljesen tönkrevágja közben ez a levegőnek nem nevezhető gázaura, mely befedi ezt az eladósodott, csődközeli betondzsungelt. Nem csodálkoznék rajta, ha ez a mai kényszergyaloglás is megrövidítette volna a városvezetésnek "köszönhetően" amúgy sem túl egészségesen fenntartott életemet.

 

Még egy rinya a vezetőségben, és érvénytelen szavaztokat vagy üres lapot fogok beadni május elsején.