A Hobbitot és a Film2-t (P.J. hívta így) egy-egy évvel eltolták, és én tutira veszem, hogy a Warner keze van a dologban (HP--filmek...). Grrrr! Ki fog vigyázni a gyerekünkre a premier éjszakáján?

 

2008. - forgatókönyvírás, első vázlatok, Hobbitfalva újbóli beültetése

2009. - előmunkálatok

2010. - a két film egyszerre leforgatása, utómunkálatok elkezdése

2011. - A Hobbit utómunkálatai, év végén mozipremier

2012. - Film2 utómunkálatai, év végén premier.

 

Közben befejezem lassan a Varjak Lakomáját is, és a következő Martin-könyv magyar nyelvű megjelenésére is még egy csomót kell várni! Nemér! Ráadásul nagyon úgy tűnik, ezt a megfilmesítést is elhalasztják, előbb egy merlines filmet akar csinálni az HBO. A jó dolgokra miét kell ennyit várni? 

Tegnap vezetés közben hátulról belémjött egy autó kanyarodás közben. Szerencsére nem én voltam a hibás. Az oktatóm lerendezte a fazonnal békésen, amíg engem elküldött cigiért. 

 

Adóbevallást sikeresen leadtam.

 

Az öltönyöm kegyetlen drága lesz, de legalább rámszabott. 

Még be kéne fejeznem az adóbevallást, de nagyon nincs kedvem hozzá. Inkább megnézném A Társulat - gálaműsort netről. A hétvégén Isten segedelmével megöletett Níccse és elszálíttatott a kanapé a helyire. Jihí!

 

Egyébként meg:

http://milegyek.extra.hu/index.php (az ideális foglalkozás):

 

Eruntale és Gandalf - Háztartásbeli

Hanna és Bálint - Jómunkásember

(ehhe-ehhe...) 

Forrás: http://www.wetanz.com 

Korábban már javarészt kifejtettem a műsorral és az eddigi nyertesekkel kapcsolatos véleményemet: én mindig is nyitott voltam az új szereplőgárda, új koncepciók kapcsán, ha "az Istvánról" volt szó; elég sok rendezésben és szereposztásban láttam vagy hallottam már, és mindegyik valamivel árnyalta a művet, valamit hozzátett, nem pedig elvett az eredeti élményből. A Társulat műsorait nagyon élveztem, abszolut profi módon volt elkészítve, felépítve, igényesen, noha nem hibamentesen. A legnagyobb hiba talán éppen a múltkori Réka-döntő kapcsán merült fel: a szabályok tisztázatlansága, illetve az, hogy nem volt mindenki tisztában mindennel ennek kapcsán. A másik, talán kissé kisebb hiba, amit sokat a műsor szemére vetettek: szinte végig sejteni lehetett, hogy Feke Pálé lesz a címszerep. Pali munkásságát régóta ismerem, bőven A Társulat előtt volt szerencsém mind a hangjához, mind a játékához. Amikor először hallottam CD-n a hangját, felkaptam a fejem: ki ez, aki ennyira hasonló hangszínnel rendelkezik, mint Varga Miklós? Mert valljuk be, nem a 8 éves színpadi tapasztalata segítette őt István szerepéhez (nincsen színészi végzettsége, egyedül a gyakorlottságára építhetett), hanem a zseniális hangja, amely A Társulatban is messze felülmúlta a többi jelölt hangi kvalitásait. Igen, ha csak a hangot nézzük, Feke a legjobb választás Istvánnak, ez (számomra legalább is) kétségtelen, és nem csak azért, mert emlékeztet az énekhangja a nagy elődre (azért nem ugyanaz, csak hasonló, mindketten eléggé egyedi adottságúak). Koroknai Árpádnak, Derzsi Györgynek és Wunderlich Józsefnek is hihetetlenül jó hagja van (ahogy Alföldi mondta, ez a döntőben már nem lehet kérdés), de az ő stílusuk nagyon messze esik attól az Istvántól, amit a nagyközönség már megszokott. Ami Pali ellen szól, az a kissé termetes testalkata és a színészi képességei. Valóban nagyon karizmatikus és megnyerő jelenség, mindig jelen van a színpadon, de színészileg egyáltalán nem a legjobb volt a jelöltek között, sőt, az István-döntőben mintha le is játszották volna néha a többiek. Remélem, hogy tényleg nagyon keményen fejleszti magát a premierig hátra lévő időszakban, mert szeretném, ha végre olyan Istvánunk lenne, aki mind hangilag, mind színészileg tökéletes. Eddig hangban az etalonom erre a szerepre egyértelműen Varga Miklós volt, színészíleg azonban Tóth Sándor, akit még senkinek sem sikerült ebben Istvánként felülmúlni. Fekének nagyon rá kell gyúrnia arra, hogy olyan jó énekes legyen, mint Varga és olyan jó színész, mint Tóth. A közhiedelemmel ellentétben ez a rockopera egy nagyon nehéz, nehezen előadható darab. Szívből drukkolok Palinak!

A kettős szereposztással nem értek egyet, mert így nem marad meg "A" Szereposztás a 25. évfordulóra. A mellékszerepek kiosztását el is vártuk, jóllehet, a döntésnél nem mindenhol értek egyet. Koroknai megérdemelt volna egy fontosabb szerepet is. Wunderlich Józsit pedig Istvánként szeretném látni öt év múlva, a rockopera 30. évfordulójára rendezett díszelőadáson. Megérdemelné, és alkalmas is lesz addigra rá. Ha sikerül bekerülnie a Színművészeti musical-szakjára, ott majd kicsiszolják a szerepre azt a gyémántot!

Van már kanapénk és esküvői vacsoránk. Ez már haladás.

C. Molnár Emma úgy látja, hogy míg a rosszat könnyedén megosztják egymással az emberek, a boldogság egyre inkább tabuvá válik.

"Ez nem álszent magatartás - sőt, ha úgy tetszik, ez az igazi tabu téma. Mert a tabu eredetileg azt jelenti, hogy a kimondhatatlan, a megnevezhetetlen, amit, ha mégis megnevezek, akkor valami rossz történik. Ezért mondjuk, hogy az örömhírt 'el lehet kiabálni', vagy, hogy 'ne igyál előre a medve bőrére'."

A szakember szerint van egy másik oka is annak, hogy miért nem beszélünk az örömeinkről: sokan úgy érzik, hogy ez egyfajta dicsekvés, amit bűnként, szégyenként értékelnek.

"Nagyon nehéz megtalálni közléseinkben azt a keskeny sávot, amelyik a dicsekvés helyett, a saját jó közérzetünkről szól. Félünk attól, hogy nevetségessé válunk, hogy 'elkiabáljuk', hogy irigyeket szerzünk - emiatt inkább a panaszokról, a bánatokról, a megalázottságról, a sértettségről, a mellőzöttségről beszélünk - tehát mindarról, ami a rossz közérzetet hordozza és jelenti - mondja a pszichológus. "Pedig azt gondolom, hogy az élet lényege éppen az, hogy szeretettel és örömmel csináljuk a dolgainkat."

[origo]  

Tegnap, megunván a 2006 ősze óta tartó sz*rakodást és t*kölődést, írtam egy kemény hangú levelet a TO.-nak (nem csak az érintett TO.-s néninek címezve, de a teljes TO. vezetőségnek is), hogy amennyiben két héten belül nem tudnak komolyabb eredményt felmutatni diplomamellékletem előállítása kapcsán, úgy kénytelen leszek felsőbb fórumokhoz fordulni a panaszommal és emellett a nagy nyilvánosság elé is tárni az ügyemet. Nem sokkal később megcsörren a telefonom, persze, nem okozott meglepetést, hogy az ügyemet "intéző" TO.-s néni volt az. Elmondta, hogy hát készen van az új példány, itt vár rám, de sajnos sohasem tudtak elérni, hiába próbálkoztak. (Na persze, úgy próbálkoztak volna, hogy sem a telefonom, sem az e-mail postafiókom nem őrzi meg nyomát?) Mondta, hogy bármikor átvehetem. Közöltem, hogy kedd délelőtt, és ő megígérte, hogy bár nem ügyfélfogadási idő, jöjjek nyugodtan. Ma emiatt korábban kellett felkelnem, és beugranom, immár utoljára a TO.-ra. Egyből nyitottak is ajtót, közölték, hogy ünnepélyes alkalom jön most, és odaadták a diplomamellékletet. Átolvastam, minden stimmel (bár nem a témavezetőm írta alá, hanem a tanszékvezetője, ráadásul az államvizsgámat is négy nappal korábbra rakták benne, de sebaj). Ki kellett töltenem egy hivatalos iratot róla (ezen se stimmelt a témavezető neve, de nem érdekelt), majd aláírni a fénymásolatát, hogy átvettem ekkor és ekkor. Majd sietve távoztam. Hideg, kimért, de udvarias voltam, köszönetet viszont nem mondtam a "munkájukért". Úgy tűnik, a komoly fenyegetés megtette hatását.

Tanulság: a bürokráciát csak az erő nyomja le.