• Újabb malac költözött hozzánk, méghozzá Sopronból, öcsém barátnőjétől. Mókus/Mókinca a neve, persze mi még átnevezhetjük. Bekerült a ketrecbe, állítólag ekkor még Picur dorombolva fogadta, de azóta M. kisasszony kergeti körbe-körbe P. kisasszonyt, aki riadtan sípolgat. Hát, kisebb sokkot kaphattak egymástól.
• Aláírtam ma a szerződésemet, van törvényes, adófizetó, bejelentett állásom. Éééééés, megjött a fizum, ami nem kis összeg, kellemes meglepi volt.
• Miközben X-edszerre variáljuk át a tábori keretjátékot, döntés született a csapvezekről. Nagyon remélem, hogy helyesen döntöttünk mindenki esetében. Érdekes, hogy nagyon sokan a pályázatukban motivációnak azt írták, bizonyítani akarnak (valaki magának, valaki másoknak). Szerintem az a jó, ha nem bizonyítani akarunk, hanem egyszerűen csak adni valamit annak a pár embernek, akit megkapunk. Valamit magunkból. Nálam fő szempont volt a döntéskor, hogy szerethető és közkedvelt személység legyen a csapvez. Drukkolok, hogy mind a 9 ember el is érje ezt! Legutóbb egyébként megint táborral álmodtam, egy speciális csapvez-rendvez keverék voltam és volt a csapatomban egy idegesítő srác, aki szétbomlasztotta és leamortizálta a csoportomat...
• Végezetül vettem magamnak egy kis meglepetést:

Ma álmodtam először az idei táborral. És gondolom, nem utoljára... Egész éjszakás álom volt, semmi mást nem álmodtam, csak ezt. És persze annak minden terhével és kihívásával.

Hihetetlen, milyen gyorsan rohannak a napok! Csak most volt hétvége és megint itt a csütörtök... Nem mintha nem várnám már azt a hétvégét! Mindig csütörtök délutánra fáradok ki nagyon a melótól, ma is egész használhatatlannak éreztem az agyamat (két hír között papírrepülőt gyártottam egyedi tervezéssel, ami nem szállt rendesen). De szerencsére úgy tűnik, még egy ideig lesznek hétvégék, utána meg valahogy kiharcoljuk azt a heti két szabadnapot (a szerződésünkkel még mindig trükköznek). Bár a hajnali 6 órás kezdés mindennél rosszabnak tűnik.

A hétvégén lenne stúdiós oktatás a Károlin az oktatók részére, de baromira nincsen kedvem rá elmenni és se időm, se energiám nem lesz rá. A RefLap szerkesztőségi ülésnél már kiharcoltam, hogy ne a leghülyébb időpontban legyen a megbeszélés. Jövő héten tábori keretjátékos megbeszélés is lesz. Adatgyűjtésnek meg már a vége felé vagyok - hála Istennek, ilyet soha többé nem vállalok! A vezetésnél is már közelít a vizsga - Troll bácsi nem köti az orromra, mennyi pótórát akar még kisajtolni belőlem, de lassan ideje lenne már levizsgáznom járműkezelésből és rutinból. Nem megy rosszul, de ha dekoncentrált állapotban vagyok, még elkövetek váratlan butaságokat és a műszaki résztől is kicsit tartok.

A hétvégén sikerült megmentenünk az ICS-t, aminek örülök. Ugyan nem sikerült mindenkibe lelkesedést öntenem, de legalább én visszanyertem a lendületemet és azt hiszem, ez volt az igazi tétje a dolognak. Hamarosan dönteni fogunk a tábori csapvezekről is, nagyon remélem, hogy a tavalyinál szerencsésebb és diplomatikusabb módon sikerül majd kommunikálnunk a dolgokat.

Végezetül meg álljon itt egy dalszöveg - mindenféle aktuális felhang nélkül, csak tegnap hallgattam A Társulat előadásában:

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Ma először vettem kezembe (ölembe) Picur családi szocializációjának folyamatát. Nagyon izgett-mozgott, nyughatatlan kislány, és ő is az órámat akarta nyalogatni, mint elődje. Aztán feladtam a pedagógiai kísérletet és egyelőre visszatettem. Legközelebb már talán nyugodtabb lesz. Nagyon más, mint Bubu, aki lelke mélyén inkább macska volt, ha a kényeztetésünkről volt szó. Picur inkább egy kis ugribugi és szeleburdi manócska.

Más. Holnap lesz Völgyzugoly 8 éves, tekintélyes kor a Tolkien-lapok körében. Isten éltesse sokáig!

...nagyon aranyos vagyok, amikor alszom.    

Idei első blogbejegyzésem. Igazából azért nem írtam eddig, mert nem ülepedtek még le az élmények bennem teljesen - volt szilveszter, LEP, melózás, betegeskedéssel. Igazából most sem tudom, mit írjak róluk, eseményvázlatot vagy szubjektív benyomásokat?

Szilveszterkor már beteg voltam, erős megfázás, ilyesmi, de semmi komoly, (szerintem) nem volt még hőemelkedésem sem. Éppen ezért a szilveszteri buli tábori sógornőmnél részemről visszafogottabb volt, de nem is hiányzott most a nagyobb bulizás. LEP-et félgőzzel csináltam, lelkesedés nélkül, ami azért érződött is, főleg az előadásomon. Azért nem bántuk meg, hogy szerveztünk. Adatrögzítésre minimális időm jutott az új melóm mellett, ami egyelőre még elég jó, és nagyon jó lenne, amíg így maradnánk, de addig marad csak az aranyélet, amíg hárman vagyunk. Vicces dolog, amikor megelőzzük az MTI-t. Néha meg mindenki mást. (Persze, az újságíróink ránk se bagóznak, ezért nem tudom, nem feleslegesen töröm-e magamat ott. Ha nem használják fel, amit gyűjtünk, akkor nem érdemes teljes gőzzel törtetnem.)

És most már erőt kell gyűjtenem a táborszervezésre is, mert itt az ideje nekilátnom végre nekem is. Jah, és persze esküvőt szervezni. Februártól ténylegesen is.

A hülye gépem megint vacakol, csak csökkentett üzemmódban enged fel, demajd megzabolázom.

Január elsején négy dolgot kívántam, ebből év végére 3 teljesült, egy meg elindult affelé, hogy teljesüljön, ez egy nagyon jó arány szerintem. Nem lehet okom a panaszra.

2008-ra egyetlen egy kívánságom lenne... Csak Egy.

Elkezdtem dolgozni, hála az Égnek még vannak hétvégéim és nincsen 3 műszak, de nem tudni, meddig tart majd ez az idilli állapot. Megjelent a 2. publikációm, ma kaptam meg postán, elégedett vagyok, csak egyetemi hallgatónak vagyok benne feltüntetve, ami eléggé zavaró.

Az Emtété pedig megint haldokolni fog jövőre, ez már most látszik. Óriási felelősség lesz így tábort szervezni. LEP-et többé soha.