Lefáraszottak, kimerítettek.

Túl vagyok szerencsésen az első erőpróbán, a szigorlaton. Nagyon nagy mákom volt: Sámán külföldön, helyette egy meglehetősen laza tanár, Marx alig volt ott, a többiek meg baromira siettek. Ők súgtak nekem az egyik írásbelinél, rakták úgy elém az egyik tárgy tételeit hogy tudjam, mit húzok, és amúgy is jóindulatúak voltak. Merthogy én voltam egyedül. Hárman szigorlatoztunk volna ma, egy lemondta utólag (én hívtam fel a saját pénzemen, hogy hol van már), egyről nem tudni, miért nem jött el. Tök egyedül szigorlatoztam. Volt két írásbeli és öt szóbeli, jó sokáig elvoltam velük. Részeredmények: 4, 4, 5, 5, 5, 4, 5, így végül is jelest kaptam a szigorlatra.  

TO megint írt, hogy állítsak össze neki táblázatot közismereti/értelmiségképző és nem szaktantárgyi tárgyaimról, kedves emberek. Szerencésre még van olyan táblázatom, amiben ezeket anno összeírtam a kreditátviteli kérelmemhez. Majd holnap, ma pihizek.

És melóhelyről nem hívtak dolgozni.  Kezdek aggódni. Fizut sem kaptam még.

Eljött hát ez is. Ha minden jól megy és minden pesszimizmusom ellenére sikerül még az idén lediplomáznom, akkor ez lesz valószínűleg életem utolsó egyetemista vizsgaidőszaka. (Posztgraduális képzésekről most nem beszélünk, ők álomképek csupán.) Egy esszével kiváltható kollokviumon már túl vagyok, természetesen jeles lett (Marx elfogult). És megkaptam a szakdolgozatom értékelését is: jeles lett. Hát egen, erre számítottam. Az írásbeli értékelésében persze kifejtette, hogy bár ez egy egyetemi átlagszínvonal feletti munka, ahhoz, hogy tudományos publikáció és doktori disszertáció legyen belőle, még alaposan át kell dolgozni, ami "mindenek előtt az intézményi történeti valóság hermeneutikai rekonstrukciójában való elmélyedést, illetve a kommunikációs közösség hálózatok felépítésének mélyebb megértését igényli." És még mindig azt akarja, hogy könyvet írjunk erről, természetesen az ő elméleti konstrukcióiból (prekoncepcióiból) kiindulva.

Hadtöris diplomamelléklet: FőfőTO-s nénit elértem, azonnal kiment a felelős TO-s nénihez, hogy mi van már ezzel. A folyamat elvileg elindult, a töri tanszék kiállít eghy papírt arról, hogy az eredeti elveszett, és utána már azonnal ki lehet állítani nekem egy újat. Felhívnak, ha kész. Na persze, hiszem, ha látom (hallom).

Jövő héttől nem lehet bemenni a BTK-nk épületébe a felújítási, átépítési és bővítési munkálatok megkezdése miatt, szeptemberig senki se léphet az épületbe. Vizsgák helyszíne még bizonytalan. A II. komplex kommunikációs szigorlatomét már tudom, ott lesz a rektori hivatal tanácstermében, ahol az ünnepi könyvbbemutatónk volt. Parázok tőle. Fura érzés, elég rég volt már ilyen (kommunikáció szakunkon nem túl gyakori...). Utoljára a töris államvizsgámon paráztam. A követelménynek köze sincsen ahhoz, amit tanítottak nekünk, a szakirodalom se mindig fedi a tételeket, ja, és a könyvek felét nem lehetett beszerezni.

Holnap gyereknap, juhéj, kár, hogy nem vagyok már gyerek. De ne feledkezzünk el a pünkösdről sem!

Eljegyeztük egymást most már hivatalosan is, Gyűrű van az ujjainkon.

Hogy is történt ez? Már korábban is esett közöttünk szó ilyesmiről, sokan emlegettek velünk kapcsolatban házasságot, és én 2006. szeptember 2-án tettem a Páromnak egy ígéretet, hogy 365 napon belül meg fogom kérni a kezét. Pontos időpontot senkinek sem mondtam. Később ez az időpont a fejemben sokat változott, míg végül úgy döntöttem, a legideálisabb az lesz, ha Várgesztesen kérem meg a kezét, ahol is anno egymásra találtunk. A Tavaszi Tali kapóra is jött - volna, ha lett volna pár pillanatunk kettesben maradni, de nem lett. Folyamatosan jöttek a fotózgató turisták, a kempingező családok, a gyilkosozó emtétések. Nem adatott meg egyetlen pillanat sem számomra, és ez elszomorított. Egész úton hazafelé azon gondolkodám, miként fogom megkérni a kezét és hol. És akkor, már közel a Déli Pu.-hoz, jött egy alagút. És én kinyögtem. Válaszolt. Túléltük. Utána már csak azon paráztunk, a családjaink hogyan fogadják. Nem voltak meglepve és örültek. A tágabb család sem volt meglepve. Megbeszéltük, hogy az emtétéseknek majd nagyon ravaszul, kétértelmű blogbejegyzésekkel hozzuk a tudtára, hátha frászt kapnak (bejött), a Conventusnak pedig a legközelebbi alkalmon személyesen jelentjük be. Nah, ezzel sikerült végre meglepetéseket is okoznunk.  Kitűztük a hivatalos, családi eljegyzési ünnepséget is: 2007. május 19. szombat. Családi örökségekből maradtak ránk jegygyűrűk, azokból egy párat kiválasztottunk és aranyművesnél az ujjunkhoz igazítottuk. És eljött a nagy nap.

Bár körülbelül pontosan indultunk el családommal az Üveghegyen túlra, a virágvásárlás miatt rögtön egy negyedóra késést összeszedtünk, nem baj, ennyit illik késni. A villamoson a szüleink azon vitáztak, vajon elzárták-e a gázt. Nem jutottak dűlőre, apám a Blahán visszafordult, megbeszélve, hogy majd az Örsön bevárjuk. Remek. Ezzel még több, mint fél órás késést pakoltunk rá az utazásra, összesen 50 percet késtünk. Sebaj, nagyon jól sikerlt az ünnepség, tényleg remek volt, finom kajákkal meg minden. Természetesen leettem magam, jó látványosan. És bár egy kerek, 18 szeletes tortát kértünk, olyat, aminek nincsen az oldalán tejszínhab, olyat kaptunk, ami szögletes, 20 szeletes és volt tejszínhab az oldalán.  De nagyon finom volt. Volt Gyűrűzés (hiába próbáltuk elkerülni, folyamatosan A GyU idevágó részeiről volt közben szó a versrészlettel együtt - ezért a bejegyzéscím). Jegyajándékok, igen kreatívak és szépek. És egy remek, 6 perces tüzijátéééék!  Egyszóval: gyönyörű és emlékezetes este volt. Nagyon furcsa, hogy Gyűrű van az ujjamon, sosem hordtam semmilyen ékszert. És készült DVD az estéről, rémes videófelvételekkel és röhejes képekkel.

Köszönünk itt is mindenkinek mindent!

No, sikerült az eljegyzéssel legalább az emtétéseket meglepnünk, Menyasszonyom zseniális ötlete bevált. A Gyűrűket azóta beszereztük, itt vannak nálam, a most következő szombaton pedig hivatalos eljegyzés is lesz. Egyetemen nyugis a helyzet most nálam, melóhely egyre szivatósabb, egészségem javul, de még mindig nem épültem fel teljesen a náthámból. Conventus sikeresen vette az akadályt a mesémben, volt TP osztás meg szintlépések is. Zsír. A Képregény.net-en találtam rengeteg régi Pókember-számot, azokat olvasgatom, no meg a soron következő Korongvilág-kötetet.

Az emtétés front... nos, azt hiszem, egyre húzósabb. Újabb bevállalás, talán minden eddiginél meggondolatlanabb, de mindegy. Tegnap pedig a tábvezes cucc. Nos, ahogy Tüzeslelkű excsapattársam modta: "Egy döntés akkor jó, ha meghozzák". No comment, kedves tábvezek. Sikerült a nemdöntésetekkel kapásból négy embert megsértenetek. Haragszunk. Nagyon. Mind a négyen. De nem szeretném, ha ehhez a bejegyzésemhez több komment születne, mint az eljegyésemmel kapcsolatos bejegyzéshez (ez áll a Menyasszonyom blogjára is). Ellenkező esetben cenzúrázni fogok.

Délelőtt az első igazi Emtétés esküvőn voltunk, hüpp. Nagyon szép volt!  Sok boldogságot nekik! Páromnak sikerült közvetett módon megkaparintania (nem ő kapta el, de a kezébe nyomták) a menyasszonyi csokor egy részét, hehe.  Utána kávéztunk egy jót. És a Tehenesgazda kezén tényleg jegygyűrű van.

Most mindjárt HNE, én tartok előadást a korai kronológia témájában, míg készülök rá, a háttérben üvölt a Pisti, az aragorn, telitorokból éneklem.  Fájó torokkal talán nem kéne...

 Holnap pedig Várgesztesre ruccanunk le...

Tevildo kedvenc szavajárásával jellemezhető leginkább e blogbejegyzés. Nézzük hát sorban a tegnapi nap sutyerákjait!

1. Sutyerák TO. Természetesen nem történt előrelépés a diplomamellékletem ügyében. A felelős TO.-s néni továbbra sem csinált semmit és a FőfőTO.-s néni ígéreteiről sem tud semmit. Aki nyilván szintén nem intézkedhetett valami sokat ezek alapján. Közölték velem, hogy szerezzek én igazolást arról, hogy a tanszék vesztette el a papírt, nem ők, és akkor kiállítják az újat. Persze, azt nem voltak képesek megmondani, melyik tanszék, mert ez elég bonyolult kérdés. A témavezetőm ugyan koraújkoros volt, de csak óraadó, a dolgozat meg a diplomamunkámmal együtt a középkor tanszéken csücsül. Közöltem, hogy a FőfőTO.s-néni azt ígérte múltkor, hogy elintézi ezt ő nekem. Akkor a TO-s néni közölte, hogy jó, akkor nincsen semmi gond. Jövő szerdán megint bemászom a FőfőTO.-s nénihez. Mert ugyebár egész héten csak egyetlenegy óra van, amikor fogad bárkit is.

2. Sutyerák Kom. Tanszék. Nemsokára itt a II. komplex szigorlat és még se tételsor, se szakirodalom nincsen kitéve sehol. Emilen kértem ezeket a Cicásnénitől, aki küldött nekem tavalyiakat, ráadásul több fájlban, egymásnak helyneként ellentmondásosan. Azt  írta, csak ez van. Hát gratulálok.

3. Sutyerák Melóhelyi főnökség. Szerdára ígértek fizetést, természetesen nem kaptunk. Kérdeztük, mikor jön meg, közölték, hogy talán holnap délután, de nem biztos. A pénztárcám teljesen kiürült, papírpénz nem is maradt már benne, csak apró. Már éppen azon töprengtem, hogyan oldjam meg a kiadásaimat így, mikor T. besokalt a főnökeinktől és elkapta az illetékest. Botrány, leszúrás, stb. Pár perc múlva látom, hogy rakják ki a fizetésünket T. elé, papírosokkal. Eredményes volt a dühkitörés: csak mi négyen megkaptuk a márciusi fizunkat, a többi kollégának csütörtökre ígérték. Végre kerestem egy nagyobb összeget, ilyen is rég volt már. De elég gáz, hogy ezért hisztizni kellett.

4. Sutyerák technika: MSN-en a Párommal folytatott beszélgetés során az első két betű rendre lemaradt a mondatok elejéről (néha több is), ami megnehezítette a kommunikációnkat. Most az ő gépe rakoncátlankodik vagy az enyém helikopter? Nála ez nem látszott, csak az én gépemen. A hiba az én helikopteremben lehet.