Azt hiszem, tényleg kéne mozognom valamennyit. Ma voltunk "shoppingolni" és táncpróbán és eléggé lefáradtam. Sok mászkálás és utazgatás után elég megerőltetőnek tűnt az eddig könnyűnek hitt keringő ismeretlen elemeinek megtanulása. Nem kifejezetten a lépések felfogása, az nem gond, hanem a gyakorlatba átültetése... Lassan még csak-csak (nagyon erős odafigyeléssel), de a zene ütemére, és ráadásul párban egy elég instabil pózban...!  Sokat kell még gyakorolnunk, mielőtt nekifogunk a koreográfiának. És mozognom kell, mert nem igaz, hogy ennyitől teljesen elfáradok. Puding volnék? Jó, fél napokat töltök el számítógép előtt ülve a hülye egyetemi dolgaim miatt, és számítógépnél végzem a melóhelyen is az adatfelvételt, de egyszerűen muszáj. Ahogy mozognom is muszáj lenne. Majd jön egyszer csak a jó idő és a tábor meg a kirándulások, és nem fogom bírni őket. Ejnye.

Másfél!

"A Kossuth-díjas művészt, a legendás Illés együttes alapító névadóját életének 65. évében, hétfőn érte a halál.

Illés Lajos 1942-ben született. A billentyűs hangszereken játszó muzsikus 1957-ben alapította testvérével, Illés Károly szaxofonossal és Zsiga István gitárossal az "ős-Illés" együttest, amely 1960-ban a Budapesti Műszaki Egyetem zenekaraként alakult újjá.

A zenészekhez 1964-ben csatlakozott Bródy János, ezután kiadták első kislemezüket, amelyen külföldi számok mellett már Illés Lajos két saját szerzeménye is szerepelt. Ebben az időszakban dixielandet, népszerű olasz slágereket, örökzöldeket játszottak, a "luxemburgi" stílus előretörésével bővült az együttes repertoárja. Később két új tag csatlakozott a zenekarhoz: Szörényi Levente és bátyja, Szörényi Szabolcs. Koncertjeik színhelyéül egyetemi klubok szolgáltak, a fiatalok órákat álltak sorban, hogy hallgathassák őket.

A klasszikus felállású, legendás Illés zenekar 1965-re alakult ki, tagja volt Bródy János (gitár, furulya, billentyű, ének), Illés Lajos (billentyű, ének), Pásztory Zoltán (dob), Szörényi Levente (gitár, ének) és Szörényi Szabolcs (basszusgitár, ének).

Az Illés kezdett el először magyar nyelvű beatszámokat írni. A stílus és a dallamvilág kitűnő egységben volt, az 1969-es Illések és pofonok című albumot sokan értékelik a legjobb felvételnek.

Illés Lajos 1973. november 2-án bejelentette a zenekar feloszlását és visszavonult a nyilvánosságtól. Egy-egy különleges alkalommal azonban visszatért a színpadra. Pásztory Zoltán 2005 májusában elhunyt. A legendás formáció 2005 nyarán két, visszavonhatatlan búcsúnak számító koncertet is adott, az egyiket Csíkszeredán, a másikat a Sziget Fesztivál nulladik napján; az anyagból 2006-ban DVD jelent meg."

(Gondola.hu, MR)

Szakdogát írtam, rászóltam TO-s nénire diplomamelléklet-ügyben, ICS-skedtem és emtétéztem, itthon voltam, vélhetően sikeresen megvédtem a publikációmat egy e-mailes megkérdőjelezéssel szemben (az engem megkereső illető ebből a témából doktorált, jó, lehet, hogy nem megkérdőjelezésnek, hanem őszinte érdeklődésnek és kérdésnek szánta), Kedvesnél voltam, és jó alaposan megfáztam, most takonyom-nyálam egybe folyik. Az elmúlt napok zanzája képekben.

No, túl vagyok a vizsgaidőszakon. Ma Marxnál voltam, esszét kellett neki írni, arra kaptunk jegyet. Órákat vártunk, mert egész nap tömegeket vizsgáztatott, de valamivel este kilenc után bejutottam, elolvasta a dolgozatomat és jelest adott rá. A többiektől sok mindent kérdezett. A szakdogám elküldött részét nem olvasta még el, nem volt rá ideje...  Felületesen átfutotta és megállapította, hogy nem erről beszéltünk, én erre mondtam nekik, hogy hát ez a bevezető rész, csak nagyon terjedelmes lett és ez egyre bővül. Azt mondta, az nem baj. Majd átnézi jövő hónapban, és akkor ír róla, meg a kommunikációs hálózatokról ígért egy vázlatos segédanyagot.
De az nekem már késő... MOST kell megmondania, hogy még kijavítható-e a sok baromság, amit írok, vagy hagyjam a fenébe és kezdjem előlről.

Ma van a kultúra napja, az ország (elvileg) ilyenkor ünnepel és Kölcseyre emlékezik, aki 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.

És az utóbbi két napban rekordba illően sok komment van a blogomon, alig győzöm olvasni! Már ki se írja a legfrissebb kommentek közé az összeset. Na nem mintha ez kapcsolatban állna a kultúra napjával, csak úgy megjegyeztem.

A szerdai vizsgámról azt hittem, kedden lesz, de szerencsére még időben tudatosult, hogy nem. Mindenesetre az esszém már készen van. Ezek szerint holnap is szakdogát írok...

Van valami vicces ebben a képben:

http://pistiazaragorn.blog.hu/media/image/2007-01-21/6297113/h-hotmail.JPG

Igen, ez az én képernyőm volt nemrég. Jó, annyira azért nem vicces. (Azóta már bejön az oldal, és nem is kellett hozzá regelnem ezt a domaint. )

Na jó, a tegnapi öt pontban tényleg nem volt semmi személyes, ezért most következzen valami ilyesmi. Azt hiszem, valami nem stimmelhet a stílusommal. Nagyon sokan érteték már kioktatónak, okoskodónak, holott ilyesmit nem akarok én soha hozzátenni szándékosan. Nem, ez most nem konkrét példa kapcsán jutott az eszembe, csak úgy, spontán!  Valóban van bennem valami hidegnek tűnő precízségre törekvés néha, szívesen tökéletesítgetek sokmindent, de általában csak a pontosság kedvéért, eszemben sincsen leszólni bárkit is. A visszajelzések alapján azonban néha úgy érzem, ezt esetleg bántónak érezhetik mások. Nem érzem magam se okosabbnak, se tökéletesebbnek másoknál, sőt, inkább butábbnak és tökéletlenebbnek, csak ha valamiről van egy határozott véleményem, azt általában nem tudom magamban tartani, hanem el kell részletesen magyaráznom, hátha meggyőzök vele másokat az igazamról. Ez azt hiszem, egy elég rossz tulajdonságom, amit szeretnék levetkőzni. Még azokban a témákban se tudok mindent pontosan, amelyekben otthonosabban mozgok, mégis motoszkál valami bennem mindig, hogy kifejtsem a logikai következtetéseimet. Persze, ráfoghatom a sváb vérre, de ez nem mentség, csak magyarázat lehetne maximum. Érdekes módon nem vagyok mindenben ilyen aprólékos és gondos, általában véve lusta és hanyag vagyok és még rendetlen is, meg felületes. Furcsa kettősség ez, amely elkísér mindenben. Szóval sose érezzétek a beszédeimet kioktatónak vagy ilyesmi, nem áll szándékomban bárkit is lenézni!

Mivel a blogom nem nyilvános, (gondolom) ezért nem kért még fel senki engem erre az "Öt dolog, amiről még sohasem blogtam eddig" láncdivatra. Hiúságom, egoizmusom és szerepelni akarásom okából következendően azonban úgy érzem, én sem lóghatok ki ezesetben a sorból, és felkérem saját magamat, hogy írjak most erről az öt dologról. Megpróbálok összeszedni többé-kevésbé érdeklődésre számot tartó informáicómorzsákat kalandos életemből.

1. Annak idején először nem tartottam túl jó ötletnek az Emtété megalapítását, eltartott egy darabig, amíg beláttam, hogy érdemes belevágnunk. Féltem tőle, mert nem láttuk előre, mibe vágunk bele, mi lesz belőle. Általában a homályos és bizonytalan dolgoktól félek, jobban szeretem az előre kiszámítható, biztonságosabb dolgokat.

2. Anno JaMaN és Svin is felajánlották, hogy Dúalon és én a T.HU-t is szerkesszük, sok vacilálás után amellett döntöttünk, hogy maradunk csak a saját oldalainknál. Eleinte úgy volt, nem a T.HU, hanem Völgyzugoly lesz az Emtété hivatalos oldala, de számomra máig tisztázatlan körülmények között mégsem az én honlapom lett.  Ez volt az egyik oka annak, hogy nem pályáztam meg idén a főszerkesztői posztot Sith Nagymesterem lemondása után. A másik ok természetesen az, hogy se időm, se energiám nem lett volna rá.

3. Tavaly a Mathom-díj szavazásakor Pandára szavaztam. Szerintem sokkal jobban megérdemelte volna a 2005-ös munkájára, mint én . Sajnálom, hogy itthagyott minket. Nem csak munkaerőt vesztettünk vele.

4. Korántsem vagyok olyan penge a tolkieni mitológiában, mint azt sokan gondolják. A szilmarilokat hiába olvastam már háromszor vagy négyszer, máig nem sikerült tisztába tenni a fejemben. A HoME-sorozat The Lost Road című kötetébe meg beletört a bicskám, egyszerűen nem tudtam elolvasni, nem értettem.

5. Hümm, azt hiszem, most valami intim gyerekkori titkot is meg kéne, hogy osszak veletek a többiek mintájára, az emtétés témákat már unjátok. Nos, jó. Kicsikoromban elhittem magamról, hogy igazi Jedi-herceg vagyok és a Tatuin-bolygóról jöttem. Szerencsére hamar benőtt a fejem lágya.

És most tovább kéne adnom újabb öt embernek, igaz? Akkor most felszólítok öt olyan emtétést (akár tag, akár a közösség része), akinek nem nyilvános, hanem titkos a blogja (esetleg nem is tudunk róla, hogy van neki), és még nem kérte fel erre eddig senki, hogy öt dolgot írjon titokban e témában!

Idő, idő, az kéne, de egyszerre párhuzamos időzónák!  Kihasználva az alkalmat, szakdogát írok továbbra is, de egyszerűen mindig van valami a T.HU-n, vagy valami emtétés kötelezettség (naivan előző bejegyzésem írásakor még úgy gondoltam, nem lesz, de közben volt egy vezetőségi) párhuzamosan az írással. Így csigalassúsággal haladok és megkapom, hogy egész nap a gép előtt ülök.

A maradék időmet Sámán bácsi lopta el ismételten. Na jó, meg a Narniák, nah, beismerem.  De a vezetőségi is!

Nem baj, lassan járj, tovább érsz! Csak lesz ebből az irományból valami március végére!