Vasárnaptól keddig egész nap a gép előtt ültem és egyetemi beadandómat írtam, napi 8-10 óra a monitor előtt igencsak kimerítő.  Azt hiszem, olyan munkahelyet szeretnék, ahol nem kell egész nap számítógépeznem. De elkészült, leadtam időben, meglátjuk, hogyan értékelik. Sámán bácsi, bár először 10-re ígérte, majd 11-re, végül fél 12-re ért be (feleslegesen keltem fel korábban miatta), kultúraközi kommunikációból közepest kaptam tőle (ez volt a korábban már említett zh-m), a beadottat (elvileg) jövő keddre kijavítja. Ezen kívül már csak egy beadandó esszém van globális médiából, de az perpill ráér.
Melóhelyen egy alkalmat voltam csak, ez majd meg is fog látszani a januári fizetésemen, ami 4 számjegyű lesz csak (belekalkuláva még azt a pár napot, amit költözés után esetleg még dolgozhatok e hónapban), és februárban kapjuk meg. Most 2 hétig nem ások közvélemény- és piac-kutakat, mert új helyre költözködik át a kft.
Emtétés meló sincs most éppen a nyakamon, így lazább, pihisebb időszak jön. Persze, ki kéne használnom szakdoga-írásra. Most vagy soha. Soha ennyire nem fogok ráérni szakdogát írni. De egy pici pihenőért könyörögne még a lelkem... Narniákat olvasok közben.

Ezen is túl vagyunk. Azt hiszem, még egyetlen rendezvényen sem pattogtam és intézkedtem ennyit, mint ezen, jóllehet, a szervezése kevesebb munkát igényelt előzőleg tőlem, mint tavaly (az a marketingkampány ultrabrutál volt, Tatával kapcsolatban pedig megismételtem idén majdnem ugyanazt). Az előadásom nem lett jobb, mint a tavalyi, de sebaj, a lényeg, hogy hatalmas sikere volt az ismeretterjesztő blokknak (is). És újabb bizonyítékokat találtam közben Isten létezésére a deus ex machináknak köszönhetően. Az egész LEP nagyon jól sikerült, és sokakban felébresztette a lelkesedést. Én is elégedett lehetnék, mégsem éreztem semmiféle katartikus élményt vagy büszkeséget ennek kapcsán. Tegnap éjjel csak a kimerültség, fáradtság, gyomorgörcs maradt, ma meg fásult üresség. Mintha csak másoknak csináltam volna, nem magamnak. De nem bánom.

Ma egész nap gép előtt ülés, egyetemi munka, és ez lesz holnap és holnapután is. Szerdán jegybeíratás, leadás és kell majd Tudod-e? rovatba is küldenem valamit, csütörtök és péntek délelőtt meló. Pihenés legközelebb hétvégén. Remélem. Nincs megállás, a LEP elmúltával nem változott semmi a leterheltségünkön és ez elég nehéz így. Mire eljutunk a jól megérdemelt pihenésig, már nem is tudjuk majd kiélvezni. "Eh, humbug!" Fő az optimizmus!

Nem akarok igazán 2006-ról írni, mert nem tudom, mit írhatnék róla, ami publikus volt. Nem volt a legjobb év, noha volt pár szép pillanata. Az emtété szempontjából viszonylag eseménydús. Nem, azt hiszem mégsem sorolok fel semmit. Legyen 2007 szebb, sikeresebb, boldogabb!

A szilveszter jó volt hála Istennek, és a többiek is mind jól érezték magukat, ami szerintem ritka alkalom. Mutassatok nekem még egy olyan szilveszteri bulit, ahol mindenki jól érezte magát! Na ugye.

Arda kronológiáját továbbra is utálom. És nem akarok többé LEP-szervező lenni.

Egy év múlva ilyenkorra szeretnék már egy jól fizető teljesállást, még egy diplomát, egy jogsit, meg még valamit, ami nem publikus sálálálálá.

A karácsonyi maradékok még nem fogytak el, a nassolások még folynak, az ajándékok némelyikére még nem jutott idő, hogy kiélvezzük, de máris menni kell tovább, hajtanak előre. A LEP a következő napokban minden mástól el fogja venni az időmet, már látom, de hát úgy kell nekem, tavaly is megfogadtam, mint már annyiszor, hogy én még egyszer ilyet soha többé, de hülye vagyok továbbra is. Bár mindennel kész lennék rendben időre! A LEP-es előadásommal még ezen a héten (irreális), az egyetemi marketinges dolgaimmal tizedikéig (muszáj), az esszémmel huszonnegyedikéig (szintén muszáj), a szakdolgozatommal március végéig (nem akarok ezzel is fél évet csúszni)! Piszok nagy mázlim van, hogy legalább a hónap közepéig nem kell közvéleménykutakat ásnom. Azt hiszem, akkor nem bírnám.

Amikor kicsi voltam, december 24-én délelőtt mindig a karácsonyfát díszítettük, megebédeltünk, majd elmentünk anyai nagymamámhoz, ott kezdtük a vendégeskedést. Otthon maradt mindig egy szülő titokban befejezni a dolgokat. A Nagyinál nem volt gyertyagyújtás, igaz, már évek óta fája sem volt, csak egy kis dísze, de az ünnepi hangulatot már megkezdte az esemény. Innen átmentem a másik nagyszülői házhoz, ahol nagybátyámék és unokatesóim is ott voltak. Ez már konkrétan gyertyagyújtással is járt, nyagyszüleimnek volt egy kis fája - ősrégi díszekkel - minden évben. Meggyújtottunk egy csillagszórót és a Mennyből az angyalt énekeltük. Borzasztóan hamisan, de úgy az igazi. Néha még felrémlik dédmamám szép hangja is az énekből. Utána elmondunk közösen egy Miatyánkot. Nagymamám mindig elsírta magát közben. Utána volt az ajándékozás. Egy kis vendégeskedés után pedig ki-ki ment a saját fájához haza. Otthon már nem volt szabad bemenni a karácsonyfához, hogy a Jézuska el tudja helyezni az ajándékokat. Az ajtó ugyan csukva volt, de néha még messzebbi szobába kellett mennem. Aztán csilingeltek az angyalok, és bemehettünk. Csillagszóró, ének, ima, ajándékok. És ünnepi vacsora, természetesen hal. Karácsony első napján anyai családdal ünneplések, másnap apai családdal. És valamelyik nap istentisztelet a templomban (ez mindig változó volt, mivel mindig az utolsó pillanatban döntöttük el, melyikre menjünk). És a karácsonyfa állt hónapokig.

Ma már jóval kevesebben vagyunk. Nincsenek dédszüleim és egyetlen nagyszülőm van már csak életben, a program kicsit más. És ilyenkor hiányoznak a legjobban elhunyt szeretteink.

Az elmúlt napokban annyi időt töltöttem plázákban, üzletekben, különféle áruházakban karácsonyi bevásárlásnak nevezett őrület címén, hogy azt hiszem, becsömörlöttem tőlük. Most egy jó ideig nem szeretnék semmit se vásárolni. És pláza közelébe se menni. Pörgök, mint a búgócsiga, mert muszáj, de ideje lenne már végre normális ütemtervet készítenem mindenre.

Ma volt az idei utolsó szerkesztőségi megbeszélése a RefLap ifjúsági oldalának. A semmiből háromnegyed év alatt egy elismert ifjúsági oldalt hoztunk létre, ami elég szép teljesítmény.  Kaptunk ajándékot karácsonyra a munkánk elismeréseként: a Bibliaismereti Kézikönyvet a Kálvin Kiadótól és Ballassi Bálint: Beteg lelkeknek való füves kertecske című, nemrég hazakerült és kiállított sárospataki könyvnek a kicsinyített másolatát személyesen Bölcskey Gusztáv püspöktől. Nagyon szép gesztus volt és jól esett.

Ugye, holnap mindenki rohan megvenni a Reformátusok Lapjának legfrissebb számát és rögtön az ifjúsági oldalra lapoz benne?

A délelőttöt megint átaludtam, de mielőtt lustának gondolnátok, vegyétek figyelembe, hogy volt mit bepótolnom! Ha a héten alvással eltöltött órákat összeadnánk és arányosan elosztanánk minden napra egyforma adagban, még mindig nem jönne ki a napi 8 óra.

Ma csak apróbb munkákat csináltam (egy kis sürgés LEP-ügyben, szakdoga írás - hú, micsoda elvont bölcselkedéseket írtam én egy oldalon át! ), a nap nagy részét olvasással (A Gyűrűk Ura - A filmtrilógia készítése. Megint elkapott a Középfölde-láz ) és netezéssel töltöttem, némi fetrengéssel és pici tévézéssel fűszerezve. Szegény öcsém elég beteg, de én szerencsére egy bögre NeoCitran után határozottan jobban éreztem magam (egyelőre elég is volt szerintem az az egy bögre, nem akarom túlzásba vinni a gyógyszerezésemet).

Gyertyagyújtás is volt meg minden. Apropó gyertyagyújtás: készült a RefLap számára egy fotó az ifjúsági oldal szerkesztőségéről, a szerdán megjelenő karácsonyi számban lesz benne, ország-világ szörnyülködhet majd randaságomon.  Holnap megyek utoljára dolgozni az idén, utána már csak itthon foglalkozom az egyetemi dolgaimmal és LEP-dolgokkal. És még ajándékokat is kell vennem a héten, mert ez eddig kimaradt. A szilveszteri programmal még lehetnek zűrök. De nem aggódom.

A diplomamellékletem még mindig nincsen meg. De most megadtam a telefonszámomat, hogy értesítsenek, ha megtalálnák vagy bármilyen előrelépés lenne ezügyben. És ha nem lesz meg, akkor újat csináltatnak nekem. Hát, remélem is.

A héten volt egy zéhá és egy referátum, előbbi szarul sikerült szerintem, de még meglátjuk, utóbbi meg laza volt. Aludni nem sokat aludtam. Volt olyan, hogy a Párommal egymás után kétszer is olyan 4-5 órát aludtunk. Most a torkom is fáj, remélem nem kapom el öcséimtől a betegséget. Nem szeretem a hideget. A hétvége viszont eddig a boldog és gondtalan regenerálódásról szólt és ez jó.  Ránkfér és megérdemeljük.

LEP, LEP, veled is meg vagyok én áldva! De talán ez a szervezési munka még mindig könnyebb, mint tavaly a teljes PR. És előadom is kell megint, pfuj.

"Ó Istenem, segíts rajtunk

Nyújts vigaszt a szenvedőknek!

Tartsd a gonoszt távol tőlünk,

Bocsáss meg a vétkezőknek!

Légy az igaz, megértő Isten,

Hisz végtelen a bölcsességed!

Hozz mireánk békességet,

Népeinknek világosságot!

(...)

Ó Istenem, nézd el nekünk,

Hogy nem vagyunk még Hozzád méltók!

Légy az igaz, megértő Isten,

Hisz itt a földön oly sok még a gond!"