Akik a legtöbbet szájalnak kitartásról, közös munkáról, erkölcsről, emtétés válságokról, azok szokták cserben hagyni a többieket, amikor szükség lenne rájuk. Nem egy, több emberre gondolok, igen, konkrét nevekre. És persze, egyikük el se jön a társaság sorsáról döntő megbeszélésre sem. Tényleg jó érzés neki egyenes derékkal járni? És a többieknek? Képmutatók!

Nem, nem vagyok dühös, már nincsen indulat bennem, hideg kritikával írom le mindezt, tiszta fejjel. Kezdek én is cinikus lenni.

RefLap: Kicsit hidegen fogadott a Kisfőnök, de azóta már szerintem feloldódott. Kevés anyagot kapott augusztusban és azok is gyengék voltak, de szerencsére mindenki aktivizálta magát, én is küldtem új anyagot. Egyébként elindult a RefLap ifjúsági oldalának a honlapja, mindjárt ki is pakolom a linkek közé, tessék művelődni! a Tudod-e? az én rovatom.

Marx: Először az egyetem lépcsőjén futottam össze vele, köszönés után rögtön első kérdése az volt: "Dolgoztál a nyáron?" Persze, igennel feleltem, mi mással. Ami igaz is, mert tényleg dolgoztam. Sokat. Csak éppen nem nagyon haladtam. Azután a tanszéken elbeszélgetett velem később, azt a keveset, amire jutottam és amit tervezek, jó lelkesen és hosszasan ecseteltem neki, majdnem elaludt közben. Egyetlen kritikai észrevétele volt a nagymonológja alatt: "Azért most már húzz bele jobban!" Ezt leszámítva a téma eléggé belelkesítette láthatólag. Megint egy rakat ötlettel halmozott el, hogy miket lehetne kikutatni, de a töredékére se lenne elég időm. Túl szerteágazó a téma, szükségem lenne egy szűk vezérfonalra a százmillió kis elágazás helyett.

KúlCenter: Ma rengeteg kérdőívet sikerült kitöltetnem, persze, néhány emberkével ugyancsak megszenvedtem. A "Best of..." füzetecskébe megint belekerült sok hülyeség.

Publikáció: Hőn szeretett Emericusunk köszöni, jól van, a tanulmányomról kaptam egy nyomtatott korrektúrát, azt átnéztem, javítottam a dolgait, meg is érkezett a mail. Az emlékkötet a végső stádiumban van már.

Emtété: Projektek folyamatban, pénteken letudom az ICs-t, szombaton vagy vasárnap a Tevildós megbeszélést, közben TüT-ügyben kivárunk. T.HU főszerkesztői posztra még mindig nem érkezett be pályázat, ami aggasztó.

A hétvégén voltunk Nagyvázsonyban, szívtunk magunkba egy kis helytörténetet, szerencsére gyönyörű időnk volt. Egy ígért megbeszélés elmaradt. Hümm.

Ma átvettem a taláromat az egyetemen, úgy tűnik, Mardekáros leszek, mert a fekete holmin zöld csíkok virítanak díszként.  Kalap nem lesz sajna (ha jót akarnak, pálcát se adjanak a kezembe ). Beiratkoztam sikeresen, holnap pedig kezdődnek (elvileg) az óráim, kínos, de Marx-szal is lenne. Mindegy, előbb-utóbb muszáj a szeme elé kerülnöm. Délelőtt még RefLap-megbeszélek, bár szerintem teljesen felesleges a jelenlétem ezeken a megbeszéléseken.

Ma meg korábban mentem be a munkahelyemre és korábban jöttem haza, teljesen meg vagyok kavarodva az időkkel, sosem tudom, mikor mettől meddig vagyok. És az emberek továbbra is kiábrándítóak, de legalább ma 14 kérdőívet is megcsináltam.

Úgy tűnik, mégiscsak lesz(nek) hamarosan Hobbit film(ek)? Reméljük a legjobbakat (P.J., McKellen, Holm, Serkis, Weaving, Shore), bár egyenlőre erre nincs túl sok okunk sajna.

Neptun végre felengedett, tantárgyfelvétel megtörtént. Publikációm korrektúráját jövő héten kézbe kapom, ez is jó. A munka nem, de nem fogok panaszkodni. És táboros megbeszélések egymás hegyén-hátán. Nem, Marx-szal még mindig nem beszéltem, kutatás áll egyhelyben. Viszont a nyári gyakorlatom, úgy tűnik, abszolválva. Jövő héten pedig RefLap megbeszélés. Hú, el ne felejtsek valamit ennyi minden közepette!

Az esküvői szertartás nagyon szép volt, először voltam egyházi esküvőn. A lagzi jó volt, volt csokiszökőkút is, meg csángó táncház, meg vetélkedő az ifjú párnak és ilyesmik. Ötletes, jól megszervezett rendezvény volt és oldott hangulatú buli.  A következő esküvő egy hónap múlva jön, addig csak kialszom magam. Egyetemen is voltam ma, kaptam órarend-kínálatot, amin nincsenek időpontok, se helyszínek, csak gratulálni tudok hozzá. Neptun még nem műxik rendesen. Ma túlóráztam egy kicsit a munkahelyemen, de egész sok kérdőívet kitöltettem.

Bár egyetemi dolgaim tekintetében továbbra sincsen előrelépés (most egyéb "újságírói" melóim esetében is punny helyzete áll fenn), kaptam értesítést a diplomaosztómról, jó hosszú lesz és ünnepélyes és talárba megyek és majd jó sokat pozőrködöm, mert megérdemlem, megdolgoztam érte.

És tegnap óta dolgozó ember vagyok. Be lettem szervezve egy itt meg nem nevezendő közvéleménykutató céghez, ahol a callcenterben vagyok telefonos közvéleménykutató. Persze, nem teljes állásban, de minimum heti három nap olyan 6 órát ott kell töltenem, vagy délelőtt vagy délután. Pénzt a kitöltött kérdőívekért kapok csak és legkorábban október közepén. Addig ki kell bírnom valahogy pénzügyileg. Jövedelemkiegészítésként öcsémnek adok töriórákat. A callcenteres meló amúgy elég monoton, első nap nagyon fárasztó és unalmas volt, második nap kevésbé, de idegesítőbb. Nagyon sok hülye emberrel kell beszélned. Ha akarnék, én is írhatnék erről droidzónát, de minek? Nem akarom azzal tölteni a blogomat, hogy hányan nem tudták megmondani, hány évesek, stb. Amúgy néha igen szórakoztatóak, ilyenkor hangosan röhögök és igyekszem közben nem zavarni a kollégákat.  De sok emtétés kolléga van és az jó, bár trécselni nem nagyon van időnk/lehetőségünk. Szóval jó kis meló, igazán kúl(center). Max. egy évig kell kibírnom, ha addig nem őrülök bele a félnapos telefonálásokba, akkor tök jó vagyok. Utána keresek valami normális állást. Illetve már most keresgélni fogok.

Ma voltam munka után Professzor-megemlékezésen, épen a végére estem be, de még fel tudtam olvasni egy kis részletet és az jó volt. Láttunk süniket is. A gyertyás cucc után beültünk egy indiános teázóba, valami zöld teknős barlangjába, vagy mi, nagyon hangulatos hely hatalmas választékkal, közepes teaházi árakal és pocsék, borzalmas kiszolgálással. A pincérfiúk enyhén fogyatékosnak tűntek szellemileg. Holnap sajnos táboros tali kimarad, mert helyette esküvőre megyünk.

A hétvége a Conventus társaságában, szerepjátékozással és jókedvű beszélgetésekkel telt el, rég éreztem ilyen felszabadultan magam. Nagyon jó kis társaság voltunk. M.Ó.K.U.S.-t játszottunk, amit én már hosszú évek óta nem játszottam, és nem is nagyon szeretem a szabályrendszerét, sem a világát, de szerencsére ez nem ment kárára a játéknak és remek mesét kaptunk a KM-től. Igazán ötletes és hangulatos mesét. Én egy bajvívóval játszottam (harcos kasztként indítottam el végül, az egyszerűség kedvéért), mert Kedves karateréhez igazítottam a dolgot, ő adta meg az alaphangulatot az én karakteremhez is. Nagyszájú párbajhősöm rendkívül idegesítő és pimasz alak, akinek általában élesebb a nyelve, mint a fegyvere (lévén, hogy a tőrkarddal elsősorban szúrni szokás, nem vágni), de a szemtelen felszín alatt aranyszív rejtőzik, valójában helyén van az esze és Élet jellem. Nagyon jó hétvége volt.

Hétfőn vezetőségi, végre-valahára. Meglepően sokan jöttek el, ha jól emlékszem, 15-en voltunk körülbelül, és maratoni hosszúságú volt, majdnem öt órás! Nagyon fontos és szükséges dolgokat vitattunk meg, de szükségtelenül hosszan és alaposan, felesleges vitákkal tarkítva. Az összmérleg végül is nem rossz. A Párom házitündévé vedlett és csinált barackturmixot, aminek mindenki nagyon örült és sokszor dícsért meg, teát főzött, rágcsálnivalókat vett és tartotta bennem a lelket. :szipp: Továbbá Tevildo megkeresett egy igen érdekes ajánlattal, amit fontolóra kell még vennem.

Marx meg fog ölni.

A hét elején benéztem az egyetemre, hogy megérdeklődjem, mikor kapom meg végre a diplomámat. Csak az oktatási dékánhelyettes irodája volt nyitva, ott a titkárnéni közölte, hogy szeptember 16-án lesz 10 órakkor az átadó ünnepség. Megnézte a listáját, és kiderült, hogy nem vagyok rajta. Javasolta, hogy nézzek utána a tanulmányi osztályon, hogy miért, addig nem kapok értesítőt. Hét közepén (csak akkor volt nyitva a T.O. pár órára) beugrottam érdeklődni. Először az ötödévesek felelőséhez mentem, aki a listát összeállította, ő utánanézett, és közölte, hogy jaj, de jó, hogy bejöttem, mert hiányzik egy nyelvvizsgám és ezért nem rakhatott a listára. Mondtam, hogy én tavasszal letettem a nyelvvizsgát angolból, erre közölte, hogy megnézte, de az indexemben nincsen benne. Menjek át a harmadévesek felelőséhez (mert kommunikáció szakosként oda tartozom már és ott vannak az irataim) és nézzek utána a dolognak. Átmentem a másik nénihez, hosszas sorban állás. Odajutok végre, néni nehezen érti meg, mit akarok, majd előkeresi az indexemet és közli, hogy tényleg nincsen benne a második nyelvvizsga. Egyik indexemben sem. Hozzam be! Mondtam, hogy én ezt már megtettem, le is adtam róla egy fénymásolatot. Kérdezte, hogy kinek, mondtam, hogy éppenséggel pont neki. Kutatott a dossziéjában, de nem találta. Mondtam neki, hogy a neptunba már betáplálta, nézze meg a számítógépén. Megnézte, s tényleg. Eszébe jutott, hogy igen, ő ezt már ide betáplálta, de az indexembe még nem írta bele. Megkértem, hogy tegye meg a számítógépes adatok alapján. Végül kaptam tőle pecsétet, igazolást, mindent az indexembe. Elkérem, viszem át a másik irodába, az ötödévesek felelőséhez. Ő nagyon örül nekem és gyönyörködik az indexembe került pecsétben, mert ő olyat még nem látott, mutogatja is a kolléganőjének, hogy jaj de érdekes. Végül közli, hogy minden rendben, felvesz a listára és rögtön át is viszi az oktatási dékánhelyetteshez. Majd kapok hivatalos értesítőt, lesz talárpróba meg minden. Ha ezek után a betétlapomat elfelejtik, pipa leszek.

Egy hét a Székelyföldön, egészen más világ volt. Nem ilyennek képzeltem, de ez nem baj. Szép tájakat (is, meg randákat) láttunk, őszinte, egyenes, tiszta emberekkel beszéltünk, jókat ettünk-ittunk, néha jegyzeteltem a kutatásomhoz, de kérdőíves felmérést nem csináltam (Marx elevenen meg fog nyúzni). Csíksomlyó, Parajd, Máréfalva, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Medve-tó környéke, Farkaslaka, Korond. És persze Oroszhegy. Csak a Párom hiányzott kimondhatatlanul, végig egész idő alatt. Olyan jó volt hazaérkezni Hozzá, hogy az kimondhatatlan.

Nem értem, hogy ha tudják, hogy vihar jön, miért engedik a Dunára a csónakokat és miért engedélyeznek szabadtéri fogadásokat, stb. stb.

Most pedig össze kéne szednem, mennyi tennivaló rakódott rám. *sóhaj*