Egyik pillanatról a másikra hagyott itt minket most már Kaszás Attila is, az egyik pillanatban még teljesen egészségesen, a következő pillanatban agyvérzéstől kómában. Az ő emlékére álljon itt ez a dalszöveg A Padlás c. musicalből:

Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél,
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél,
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz,
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni
De a jel, ami szól, de a hang, ami hív
Még nem mond semmit, meddig érek, s lesz-e út, hogy visszatérjek

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim...

Számtalan szerepben láttam, rengeteg színdarabban, musicalben, rockoperában, először mégis ebben a darabban találkoztam vele, ő volt az első és legemlékezetesebb Rádiós. Hát, most már ő is hajóra szállt és az Emlékek Csillagára költözött.

Ma voltam bent Főfő TO-s néninél. Kicsit vártam rá, majd behívott az irodájába, kezet fogott velem, bemutatkozott, én is bemutatkoztam, elmondtam neki, ki vagyok, ő már képben is volt. Mondta, hogy mivel kiadtak egy hivatalos papírt a hadtöris cuccról, ezért az valahol kószál, és így nem nyomtathatnak újat. De ha a hadtöris programért felelős + oktatási dékánhelyettes aláír egy papírt, hogy elveszett a lap, akkor kiadhatnak újat. Jövő hét szerdáig ezt ő személyesen elintézi nekem. Kezet fogott, elnézést kért a dologért és kikísért. Le voltam nyűgözve.

És megint hülye voltam és pénzt költöttem teljesen felesleges dologra. Betévedtem egy antikváriumba, és ez a könyv szinte könyörgött, hogy vigyem magammal! Hiába mondtam neki, hogy alig van pénzem, olyan szomorúan nézett rám a lapjairól, hogy megesett rajta a szívem és megvettem. Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Gondolat kiadó, Budapest, 1986. És 1000 Ft volt.

A Főfő TO-s néni nem engedte újra kinyomtatni a hadtöris papíromat az ezért felelős TO-s néninek, egyébként is rossz az egyetem egyetlen olyan nyomtatója, mely képes ilyen papírra nyomni. A fénymásolat és az eredeti példány is eltűntek a süllyesztőben. Szerdán bemegyek a Főfő TO-s néni fogadóórájára és neki is előadom a passiómat. Ha nem lesz eredmény, botrányt csinálok. Vagy pereskedek. Vagy nem tudom.

Pénteken volt szülőtalálkozó, Kedves szülei jöttek hozzánk. Úgy tűnt mindkettőnk számára, hogy a dolog jól sült el, jól érezték magukat mindkét oldalon, megnyugodtak, ráébredtek a közös pontokra, stb. Remélhetőleg sikerült maximálisan jó benyomást tenni. Én nem izgultam, de Párom igen, és a szülők is elég feszültek voltak eleinte, de hamar feloldódtak. Testvérösszeengedés még nem volt, az húzósabb lesz.

Még péntek este megcsináltam a virtuális indexemet (kérdésemre nem kaptam kielégítő választ senkitől), kissé hibás, kissé hiányos, de hát rossz adatbázisból csak ilyet tudott az ember. Amikor e-mailben elküldtem (remélhetőleg jó címre), magyarázó és kiegészítő jegyzeteket tettem hozzá, biztos nagyon fognak nekik örülni...

Szombaton egy kis szakdogaírás, megint nagyon lassan és kedvetlenül megy.

Utána Falk Art Fesztivál, csalódás volt, semmi különös, hamar elmentük onnan. Du. filmnézés az éjszakába nyúlóan. Kellemetlen torokfájás. Viszont nagyon meghitten és romantikusan telt el a nap.

Vasárnap D&D 3E karaktert gyártottunk, korongvilági boszorkány, szerintem egész stílusosan sikerült interpretálnom a szabályrendszerbe. Elégedett vagyok, nagyon jó kis karakter lesz! Utána Vilma meglátogatott minket a szüleivel, ergo olvadozás a köbön.

Délután meg vendégeskedés nagycsaládi körben. Egész kellemes volt. Csak elvesztettem egy fogadást és most lógok egy korsó sörrel unokatesómnak.

Filmsokk. A Faun labirintusa. A film eleje kíváncsivá tesz, aztán sokkok érnek egymás után, üt, te remegsz, félsz, egyre jobban nyomaszt az egész, végül kifakadnak a könnyeid. A film végén ledöbbensz, és mikor kilépsz a moziból, szó szerint órákig nem térsz magadhoz. Csak erős lelkűeknek! De nekik kötelező darab! És ne egyedül nézzétek meg, nagyon megkönnyíti a feloldódást, ha utána a barátok visszarángatnak a valós életedbe!

Toronyiránt a chips-fáknak. Korai kelés, villásreggeli. HÉV első kocsi, sok emtétés. Két megállóval odébb újabb emtétések. Pár megállóval odébb megint újabb emtétések. Szentendrén emtétések. Harmincan lehetünk körülbelül. Hezitálás a busznál. Kertek és kutyák. Gyalog a mocsáron át. Domb felett és domb alatt. Rövid pihenő. Chips-fák ültetése. Rég várt társaság. Hibás térkép? Rossz útmutatás. Meleg, nap. Keresztül a bozóton. Bolyongás. Erdő. Erdő. Erdő. Szurdok. Barlang. Forrás, rét. Evés, ivás. Chips-fák ültetése ismét. Erdő. Etető és itató. Szakadék. Le a hegyről, ki így, ki úgy, vérmérséklete szerint. Patakmeder. Busz? Gyalog! Gyalog. Gyalog... Gyalog? Gyalog! Fagyi vagy lángos? Dunapart. Cigarettacsikk. HÉV. Gandalf-rezidencia, kaja. Metró. Szeretlek titeket!

Ma TO-s napot tartottam. Elég sok elintéznivaló, illetve megkérdeznivaló gyűlt össze, így rászántam magam a dologra. Már előre nyugtatgattam magam, szép csendesen készültem lelkileg a sokkokra, ráhangolódtam a békés és diplomatikus kommunikációs stílusra.

A következő dolgoknak akartam utánanézni:

1. A hétvégén a Neptunra felnézve megláttam a tárgyfelvételnél az államvizsgát, de felvenni már nem engedte (már nincsen tantárgyfelvételi időszak), ezért megijedtem, hogy akkor most nekem külön az államvizsgát is föl kellett volna vennem Neptunon?

2. Szakdolgozat részletei, mikorra, hova, hány példányban, milyen formátumban kell leadni, stb.

3. Kreditkérdés. Ki akartam kérni az indexemet, hogy lemásoljam és kiírjam belőle az adatokat magamnak, utánajárjak, meglesz-e az abszolutórium (kreditszám alapján biztos nem, de sose lehet tudni...)

4. A másik TO-s nénitől megérdeklődni, hogy ugyan az előző diplomám hadtörténészi mellékletével mi újság van.

A szakdolgozattal kapcsolatos kérdéseimet reggel telefonon megválaszolta szerencsémre egy ex-évfolyamtársam, így 2-es pont kilőve. Bemásztam a TO-ra, évfolyamfelelős nénivel kezdtem. Előttem álló leányzó valami adatfeltöltésről érdeklődött, elkezdtem hát fülelni. És azután megláttam az asztalon a papírost is. Kiderült, hogy március 19-ig le kell töltenie mindenkinek a netről egy Excel-programot, és egy virtuális indexbe egyenként feltölteni az összes tárgyát minden lehetséges adattal. Mert a Neptun csak később indult be és az előtte levő időszak adatai nincsenek fent. És ezt nekünk kéne feltölteni. Egy héten belül. És elküldeni e-mailen. A tantárgyakat csak az adott adatbázisból lehet kikeresni, én pl. nem találtam egy tárgyat ebben, ezért nem is tudom, hogyan töltsem fel. Milyen jó, hogy erről sehol nincsen semmiféle kiírás, nem kaptunk sehol semmi üzenetet, és ha véletlenül nincsen a TO-n dolgom, meg se tudom. Megkérdeztem évfolyamfelelős TO-s nénitől, mégis a kreditátviteli tárgyakklal és az elismertetett tárgyakkal mi a helyzet, azt is fel kell-e tölteni rá, de a néni mosolyogva közölte, hogy fogalma sincsen. Megkérdeztem, kellett volna-e jelentkeznem már Neptunon államvizsgára. Mosolyogva közölte, hogy fogalma sincsen. Olvassam el a tanulmányi és vizsgaszabályzatot. Kikértem az indexemet fénymásolni, nagy nehezen odaadta. Rohanás le az egyetemi fénymásolóba, elvileg nyitva lenne, de gyakorlatilag zárva, hiába kopogtam. Okés, rohangászás a környéken, aztán messzebb, végül lefénymásoltam sikeresen a szükséges oldalakat magamnak. Index vissza a TO-ra. Az évfolyamfelelős néni továbbra sem tud egy kérdésemre se válaszolni. No, át a másik nénihez, hogy a diplomamellékletem meglegyen. Mikor az illető néni meglát, röhögni kezd. Komolyan! Már vagy századszorra zaklatom ezügyben. Nem találja már a mellékletem fénymásolatát sem, fogalma sincsen, hogy áll a dolog, de megígérte, hogy ha jövő hét hétfőre nem lesz előrelépés az ügyben, kiugrik az ablakon. Szuper. TO-t otthagy, hirtelen ötlettől vezérelve beugrottam a Neptun-irodába, ahol egy szem informatikusunk felügyeli hősiesen az egész rendszert. Neki is felteszem kérdéseimet: az államvizsga felvételével ne törődjek, ebből nem lesz baj (ha mégis, megverem), a virtuális indexbe nem kell feltölteni a kreditátviteles és elismertetett tárgyakat, de amikor elküldöm levélben, akkor írjam bele megjegyzésként, hogy tudjanak róla. Hazatérve megpróbáltam kitölteni a virtuális indexemet, de már az első év első félévénél nem találok egy tantárgyat, még csak hasonló néven sem (a kódok természetesen teljesen mások). Igen, minden előzetes relaxációs gyakorlatom ellenére ideges vagyok. Napkat el fogok vacakolni ezzel az adatfelvitellel szakdogaírás helyett.

Megpróbáltam anyámnak elmondani a helyzetet, de végig se hallgat, mondatom közepén elkezdi a telefonszámlát lebegtetni öcsém szeme előtt és leszúrni őt. És még én nem kommunikálok a családommal. Nem baj, erre való a blog, rájöttem, ide kiír mindent az ember, és nem fenyegeti az a veszély, hogy nem akarják végighallgatni, akinek nem tetszik, nem olvassa el a bejegyzést.

Utálom a hétfőt. És fáj a torkom.

...akkor éppen a fórum archívumát nézegetem. Ott vannak a régi táborok titkos szervezői topicjai is, amelyeket most már bárki elolvashat. Tanulságosak. Az idei táborszervezők is tanulhatnának belőlük, a kommunikációra jó és rossz példát is mutatnak. Még szerencse, hogy nem tudtuk, a 2005-ös tábor miatt mennyit veszekedtek. Pedig számomra az egy ugyancsak szerencsés tábor volt.

Tudom, ne netezzek, menjek vissza szakdogát írni. Már megyek is.

Az idei év az eljegyések és az első esküvők éve lesz az Emtétében.

És meghalt Szakácsi Sándor is.

Hosszú éjszaka volt. Egy csodás bái résszel, egy pici keserű szájízt hagyó, de igen jó műsoros résszel és egy punnyadásba fulladt bulirésszel, sok rég nem látott arccal, váratlan fordulatokkal, részeg és/vagy deppelő emtétésekkel minden egyes helységben. Utóbbi komolyan elgondolkodtatott az Emtété jelenlegi helyzetésről, szerepéről.

Annak idején a legtöbb emtétés számkivetett, megbélyegzett volt, számukra ez a társaság volt a szocializációs közeg, ahol társasági lénnyé válhattak, baráti és egyéb kapcsolatokat építhettek, fejlődhettek, kibontakozhattak. Ez nagyon fontos és szép és jó. De most már ezek az emberek elértek egy olyan szintre, ahonnét tovább kéne lépniük újra, de sajnos erre az Emtété a jelenlegi formában nem alkalmas. Míg e társaság korábban a fejlődés és előrelépés terepe volt, most már egyre inkább úgyérzem, sokak számára inkább lehúzóerő, gát, visszanyomó ellenhatás. Beletokosodtunk ebbe a szerepkörbe, önmagunkat visszatartjuk, egymást lehangoljuk, meg hasonlók. De nem tudom most ezt érthetően kifejezni írásban. Nem mehet ez így tovább. két kiút van: közösségi és egyéni. Előbbi kulcsa, hogy megváltozzon a közösségi jelleg, újabb kibontakozási, továbblépési lehetőségeket teremtsen, ne ragadjunk le a kamaszkornál, próbáljunk együttesen megérni, felnőni. Hogy ez hogyan valósítható meg, én nem tudom. Utóbbira már néhányan találtak megoldást egyéni szinten. Igen, egy gyűrű kell hozzá.

Ma voltam fodrásznál és lett új frizurám. Nem találtam piros nyakkendőt, de kiderült, ezüstben leszek. A családom hízókúrára akar fogni. Az emberek akkor sem hajlandóak együttműködni egy telefonos kérdezővel, ha az nem a politikai hovatartozásukról kérdezi, hanem azt, hogy milyen nyomtatójuk van. Nem szeretem az esős, szeles időjárást. Bulvár-rovatunk szalagcímeit olvasták, lapozhatnak a Garfield-képregényhez...

Pistiazaragorn élete, mint média és médium, LOL!