Tegnap sikerült a Duna TV-ben majdnem egy órát konzultálnom Marx-szal, végre! Nem mintha akkora előrelépést jelentett volna. Egyrész mert a háttérben szólt a tévé, másrészt Marx sem tudott mit kezdeni a konkrét szövegeimmel, pl. a Szent László-énekkel, és latinul se nagyon tud.  De azt a tanácsot kaptam, próbáljam meg felvázolni a korabeli hivatalszervezet felépítését (egy oklevél keletkezésének, útjának történetével is), a népi közösségek felépítését, irodalmi és kulturális hálózatokat, családtörténetet vagy egyéb prózai leírást, stb., majd rajzoljam le ezeknek a struktúráit, elemezzem, hogy ezeken belül ki/kik/mi/mik beszélnek kivel/kikkel/mivel/mikkel, miről/mikről/kiről/kikről, hogyan, miért, milyen nyelven, egyirányú vagy többirányú-e az információáramlás, milyen úton halad az információ, az evilági társadalmi-politikai kommunikáció vagy a szakrális-spirituális kommunikáció viszonyrendszerébe illeszkedik-e, kik hallhatták/olvashatták még, meg hasonlók. A nyilvánosság és reprezentáció kérdéseit most még hagyjam, azt majd utána. Hümm. Ezek valamivel konkrétabb tanácsok, remélhetőleg tudok majd velük mit kezdeni.

Ezen kívül kiderült, hogy a RefLapnál valaki reklamált, hogy téves adatot közültem a Tudod-e? rovatában. Utánanéztem, megbeszéltem az oldal szerkesztőjével, egy félreérthető fogalmazási és központozási hiba miatt lehetett rosszul értelmezni a dolgot. Erre legközelebb jobban oda kell figyelnem!

(a cím csak az alliteráció kedvéért)

Tegnap egy fél napot vártam a kéményseprőre és nem csöngetett be hozzám, pedig figyeltem és a csengő is jó, nem nyomhatta el semmi a hangját. Egyszerűen nem csengettek be hozzám. A szomszédhoz igen, de hozzám nem. Hah, kissé dühös lettem az elpazarolt idő miatt.  De legalább port törölgettem meg sikáltam egy picikét.

Azután a konzultáció is elmarad. Marx szokásához híven elég sokat késett és még utána is rengeteg elintéznivalója volt, ráadásul másokkal is konzultált, így velem kb. 10 percet tudott beszélni, aminek a nagy része általános rizsa volt, ezért holnap mászhatok be a Duna TV-be, hogy ott folytassuk.

Ma bementem dolgozni, de egy-két kérdőív után (nem emlékszem pontosan) már nem működött az internetes telefonrendszer, így órákat ücsörögtünk várva, hogy megcsinálják. Addig mindenféle idiótasággal szórakoztunk, pl. cseteltünk WordPad-ben, meg Emtété-emblémát rajzoltunk. És kimásoltam egy oldalt a banki kérdőív tesztváltozatából, amit aztán Paint-tel átszabtuk középföldés-emtétés kérdőívvé (eredmény piciben Annatarblogon). Aztán szépen hazaküldtek minket. Kíváncsi vagyok, hogy holnapra megjavítják-e.

Az utolsó élménybeszámoló olyan eseményről szól, amely kivételesen nem maradt el. A fogorvos. Jaj. Megröntgenezett, aztán nekem esett, fúrt-faragott, gyökeret pucolt, fertőtlenített, fehérítő-folyadékkal töltötte meg a fogamat, meg ilyenek. Szerencsémre nem fájt, de eszméletlen kellemetlen érzés volt, és ugyancsak izgultam. Jövő héten folytatása következik. Még legalább egy alkalom.

Két említésre méltó eseménye a mai napnak: hadtörténészi diplomamellékletem újabb hányattatásai (vagy az enyémek?), valamint a tanulmánykötet ünnepélyes átadása.

Bürokrácia 3. A TO-n közölték, hogy már elkészült a melléklet, szép zöld papír, mutattak is nekem egy fénymásolatot róla. Mikor megkérdeztem, az eredeti hol van, azt válaszolták, ők úgy tudják, fent a tanszéken, kérdezzem meg, mi van vele. Rosszat sejtve, de tapasztalataimtól már megedződve baktattam fel egyetemünk lépcsőin a töri titkárságra. Ott mondták, hogy nem tudják, fent van-e, egyik exévfolyamtársamé itt van, az biztos, nézzem meg a témavezetőm dossziéjában. Nem találtam. Erre közölték, hogy akkor náluk biztos nincsen, menjek vissza a TO-ra. Visszamentem. Még egyszer közölték, hogy ők felküldték, hát azért van itt a fénymásolat (amelynek az oldalára csak az volt ráírva, hogy exévfolyamtársamét felküldték, de az ő lapjáról nem volt fénymásolat, rejtély, miért az enyémre firkálták rá ezt), járjak utána, kinél lehet. Vissza a titkárságra. A néni kinyitotta a koraújkor- és a középkor tanszékek irodáit is, végigkeresgéltük a diplomadolgozatok között a hadtöris dogámat, hátha benne maradt a melléklet. Nagy nehezen a középkoros szekrényben megtaláltuk a szakdolgozatomat, benne pedig a hadtöris dolgozatomat, érdekesen néztek ki egymásban (szegény Emericus, agresszív török lakótársakat kapott). Nem volt benne a diplomamelléklet. De lefénymásolták belőle még egyszer az értékelést és közölték, hogy készíttessek még egyet a TO-val. Én azért felhívattam a hadtöris témavezetőmet, ő mondta, nála sosem járt a lapom aláírásra, természetesen emlékezett rám és a dolgozatomra. Benéztem a dékánhelyettesi irodába, hátha B.M.-nél van, de nála sem volt. Levittem az értékelés fénymásolatát a TO-ra, mondták, hogy erre semmi szükségük, nekik már van ilyenük, de biztosak benne, hogy felküldték. A titkárságon meg biztosak benne, hogy nem. Ők nem szoktak elhagyni semmit. Hah. (Tud még bárki is követni az események egyre bonyolultabban szövődő hálózatában?) A TO-n végül közölték, hogy várjak türelemmel, igyekeznek utánajárni majd a dolognak. És megkérdezték, hogy nagyon sürgős lenne-e az a papír. Mondtam, hogy jó lenne végre megkapnom. Ennyiben maradtunk. Legalább tudom, hogy valóban elkészült ez a kis zöld lapocska, a fénymásolat bizonyítja, hogy létező entitást keresek, nem délibábot. De a holléte továbbra is rejtély. Azt hiszem, könyvet fogok írni a diplomamellékletem kalandos életéről, izgalmas és fordulatokkal teli bestseller lehet belőle.

Elitklub. Ma volt PHA 75. születésnapája íródott tanulmánykötetünk ünnepélyes átadása a rektoriban (amit úgy találtam meg végül, hogy követtem az őszüstökű professzorokat a Kálvintól). Ebben van életem első publikációja. Picit elegánsan, de nem öltönyben érkeztem meg, persze majdnem mindenkin öltöny volt. Elég elegáns kis tanácsterem volt. Feszélyezve éreztem magam a sok elismert koponya között, úgy éreztem, az én kis firkálmányomnak Emericusról semmi helye az ő tudományos tanulmányaik között. És nagyon kevés ismerős arc volt, velük mondjuk jól elbeszélgettem néha (ők is tagjai Marx kutatócsoportjának és ők is egyet értenek velem abban, hogy lehetetlenség a középkorban kommunikációs hálózatokat kikutatni). Kezet fogtam (ismét) a rektorral és a dékánnal, ezúttal kesztyű nélkül. Mikor megjött az ünnepelt, volt két köszöntő beszéd, majd pezsgőzés. A pezsgők kibontásánál és felszolgálásánál segédkeznem kellett. Persze, kilöttyentettem egy picit a poharas tálcákra, mert miért ne, ráadásul nem is sikerült egyforma arányban töltenem mindenkinek és jó hangosra sikerültek a nyitások is. Sebaj, kicsit lassan oldódtam fel. Minden szerző kapott három példányt a kötetből, nem is sejtettem, hogy ez ilyen vaskos lesz, de büszkeséggel töltött el, miközben cipeltem a tudomány súlyát hazafele. PHA dedikáltatta minden szerzővel az ő példányát. Velem is. És a hibákat szerencsére kijavították benne, olyan szép, olyan fényes az én drágaszágom! A végén pedig, ahol a szerzőket mutatják be, ez áll a nevem mellett: történész.

Eldöntetett. YEAH-tábor lesz és valószínűleg csapvez leszek, most meg szervezhetem meg a tudományos-ismeretterjesztő vonalát a LEP-nek. Hajjaj, ez utóbbinak nagyon nem örülök, azt hiszem, elég elhamarkodottan vállaltam el a dolgot.

Ma könyvrecenziót írtam egyik szemináriumomra, holnap nyomtatás, egyetem, meló, könyvbemutató. Holnapután kéményseprőre várás, egyetem, konzultáció, egyetem, meló. Szerdán egyetem, meló, fogorvos (jajj...). Csütörtökön egyetem, meló, Conventus. A pénteket még nem tudom. Csak el ne felejtsem, melyik nap milyen intéznivalóm lesz. Sokat mondogatom, hogy észben tartsam.

Amúgy megvagyok, picit náthásan és napfényhiányosan, de büszkén. És ma van a Táborok Háborúja - II. Epizód, nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. A T. Bizottságnak van még 2 órája elküldeni döntését, utána végleg lejár a mandátuma. Hogy milyen döntéssel járnék jobban, én nem tudom.

Tegnap Reformáció ünnepe, ma Mindenszentek, holnap Halottak napja, kettő között Halloween. Egy protestáns-, egy katolikus-, egy ökumenikus ünnep és egy pogány szokás. Földi szféra, égi szféra, kettő találkozása. Valahogy tökéletesen passzolnak időrendben egymás után. És a fokozatok is. Gyönyörű rendszer ez.  Ezeknek az átmeneteknek és fokozatoknak a lenyomatai teszik ünneppé e napokat. A halottaink kerülnek ilyenkor hozzánk közelebb, vagy mi hozzájuk? "Gyertyák, mécsesek izzó tánca..." (lásd tavalyi ilyenkori bejegyzésemet!) Vajon mi késztet engem arra, hogy minden ünnepről megemlékezzek a blogomon? Korábban Vz hírei között is megtettem a nagyobb ünnepeknél. Nem csupán a szürke hétköznapok elől menekülünk ilyenkor. A jeles napok lényegét megragadva próbálunk azzá lenni, akivé szánt minket az Ég. Ha már a hétköznapjainkba nem vagyunk képesen ünnepet vinni, legalább az ünnepekbe ne vigyünk hétköznapiságot, szenteljük meg! És emlékezzünk halott szeretteinkre! Az élőkre is!

Olyan volt, mint egy nagy, háromnapos TF. Csak háromszor annyian voltak, mint  egy TF-en, és egy kb. sokszor akkora helyen. Külsős rendezvénynek indult, belsős lett belőle.

Fáradt vagyok. Ki kéne aludni magam.

"A Pálóczi Horváth András 65. születésnapjára készülő kötet már a kötésre vár. A kötet ünnepélyes átadása 2006. november 6-án, délután 15.30-kor lesz a Károli Gáspár Református Egyetem rektori tanácstermében. Erre az alkalomra a kötet minden szerzőjét szeretettel várjuk."
 Tökjó, bár biztos zárt körű rendezvény, de azért jó lesz. Vajon hol a csudába van a rektori tanácsterem?

Más. Csak én görcsölök Tata miatt, vagy más is? Valahogy a hátam közepére kívánom az egészet...

Pénteken próbáltam szöveget elemezni, de nem nagyon ment. Az a baj, hogy nem igazán tanítottak nekünk szövegelemzést, gyakorlati módszertant a kommunikációs kutatásokhoz, csak kérdőíves felméréseket meg hasonlókat, azzal egy középkori témánál nem sokra megyek. Elég szánalmas, amit pár sorban összehordtam, muszáj lesz Marx-szal konzultálnom. TDK ebből már nem lesz, sajnos, erről szerintem végleg és örökre lemondhatok.  De ha összeszedem magam, és megfelelő segítséget kapok, talán március végére szakdoga még lehet belőle. Legfeljebb megpróbálok más publikációkat, dolgozatokat megpályázni, nem csak TDK van a világon.
Este meg Gondolin-próba, elszomorító volt, hogy sokan hiányoztak, nem volt olyan felvonás, ahol ne kellett volna valaki(ke)t beolvasni. Az új szöveg jobb és életszerűbb, mint a régi, de csodát senki se várjon! Az emtétés darabok egyszerűen ilyen vacakok, minden évben ilyenek voltak! Nincsen közöttünk senki, aki igazi színdarabot tudna írni, de ez eddig még nem volt probléma. Nem értem, most miért jön elő, eddig lelkesen előadtunk mindent. Szép dolog az igényesség, de pl. színdarabírást, dramaturgiát senki sem tanul vagy tanít, csak a színészi képességekre koncentrált eddig mindenki. Nem lenne szabad csak azért meghátrálni, mert a darab nem az igazi! Hiszen esély sincsen arra, hogy az legyen! Attól még élvezhetően színpadra lehetne vinni. De ehhez másfajta hozzáállás kéne.

Hétvégén Kedvesnek segítettem, a TDK-jához kellett német szakszöveget fordítanom, remélem, használható lesz, amit kijegyzeteltem belőle. Voltunk HNE-találkozón is a Siriusban, nagyon kellemes csalódás ért!  Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek, és hogy ilyen jó hangulatban telik majd az idő. Örültem neki nagyon! Tolkien még nem halt ki teljesen az emtétéből. Zebegénybe is kiruccantunk vonattal, meg vissza is vonattal, az is egy szép program volt, még ha kissé kalandos befejeződésű is. Végre egy teljes hétvégét eltölthettem a Párommal! Az Árpád népe hatalmas csalódás volt sajnos.

Hétfő. Délelőtt alvás, fordítások. Már hallottuk, hogy az illegális Kossuth-téri tüntetőket feloszlatták korábban, mert nem tudtak megegyezni a tér tűzszerészeti átvizsgálása kapcsán, meg motozáshoz akarták kötni az engedélyt a rendőrök. De azt nem sejtettük, hogy a feloszlatás után a hőzöngőket szépen egybe tartva terelgetik tovább az utcákon (ahelyett, hogy ténylegesen szétszórták volna őket), hozzájuk csapva békés és törvényes tüntetőket, hivatalos megemlékezőket és ünneplőket, valamint néhány járókelőt is, majd támadást indítanak ellenük a brutális eszközöket is bevető rohamrendőrök. Nem, most ezúttal nem a vandálok vagy a huligánok kezdték. A rohamrendőrök egyszerűen nekiestek a szerencsétlen és meglehetősen heterogén összetételű tömegnek, a menekülőknek még annyi idejük sem volt, hogy a hivatalos felszólításoknak eleget téve elhagyják a helyszínt. Nem hagytak nekik időt. A tömeget vízágyúkkal és könnygránátokkal az Astoria felé terelték, ahol a hivatalosan bejelentett Narancs-nagygyűlés volt. Hiába mondják utólag, hogy a sértettek tegyenek feljelentést: a rendőrökön maszk volt, nem lehetett beazonosítani senkit ahhoz, hogy fel lehessen jelenteni a jogszerűtlen agresszorokat közülük. Mi Kedvessel óvatosan indultunk el a Nyugati felé, hogy az aluljáróig eljussunk, de a Skála előtt már hatalmas tömeg rohamrendőr állt, nem engedtek ki arra senkit. Sebaj, gondoltuk, kimegyünk mellékutcán a Szent István-körútra, majd onnan lemegyünk a metróhoz. Kiérve a körúton egy felénk menekülő, kétségbeesett tömeg fogadott minket, akiket rohamrendőrök kergettek. Nem bőrfejűek voltak, nem símaszkosok. Békés kinézetű, szolid polgárok, egy-két zászlótartó volt közöttük (ez október 23-án nem jelent feltétlen tüntetést, a hivatalos ünnepekre is zászlókkal mentek volna az emberek). Megfordultunk és sietős léptekkel indultunk a Jászai Mari-tér felé. Ott fel akartunk szállni a villamosra, de csak Buda felé közlekedett, Pest felé az egész körutat lezárták. A hídfőnél rohamrendőrök álltak és megállították a forgalmat a Margit-híd arrafelé tartó oldalán, a hídon összetorlódtak a járművek. Átmentünk villamossal a Budai hídfőig, onnan elsétáltunk a Batthyány-tér felé, közben megnéztük a zászló-kiállítást (nagyon kevés ötletes darabot láttunk sajnos). Az ég tiszta volt és szép volt az idő, egyedül az utcai harcok területe felett voltak felhők (égi jel?). A Batyiról már épségben és rendben hazaértünk (a Kossuth-téren és az Astoriánál nem állt meg a metró). A szüleimet a Nyugatinál nem engedték fel a metró-aluljáróból a rohamrendőrök, igazolniuk kellett, hogy itt laknak. Ők még szerencsésebbek voltak, másokat meg is motoztak, amikor feljöttek a metróból. Az esetről itt többet azt hiszem, egyelőre nem akarnék mondani.