"Mozgalmas" napok állnak mögöttem, annyi szent. Öcsém igencsak ránkijesztett. De most úgy tűnik, nem lesz nagyobb baj. Más. Még mindig nem kaptam értesítést a nyelvvizsgámról. Hm.

És statisztálok a Gondolin bukásában, és ez jó. Most viszont alszok egy hatalmasat.

Ma van a víz világnapja. Állítólag 100 év múlva az ivóvíz akkora kincs lesz, mint ma az olaj. Elég ijesztően hangzik. Én meg csak pazarlom azt a jó kis vizet minden nap fürdéskor, színültig teleeresztem a kádat és élvezettel merülök el benne. Mondjuk, zuhanyozni is tudnék órákig. De a fürdőkád az jó dolog. Lehet, hogy ez hamarosan luxusnak számít majd, ha felmegy a víz ára? Inni viszont muszáj, arról nem mondok le!

Boldog víznapot mindenkinek!

Feljöttem még egy picit, hogy leírjam az álmomat, amit mára virradóra álmodtam. Nem szokásom ilyesmiket nyilvánosságra hozni, de ezzel most kivételt teszek.

"Álmodtam múlt éjszakán..."

Egy hatalmas, sík mezőn voltam, lábam alatt rövidre száradt, öreg fű, felettem az ég nyomasztó súlya. Egy sereget vezettem egy másik ellen. Én voltam a hadvezér. Páncélingem és kardom súlya alatt zsibadtak a végtagjaim. A mögöttem lévő sereg, az enyéim, csupa olyan emberből állt, akik a jelenemhez tartoznak. Szembe velem az ellenfél serege múltam képviselőiből állt. Az ő arcukon diadalittas, büszke biztonságérzet, az enyéim arcán aggódó, féltő szeretet. Nem magukért aggódtak, értem. Ellenfelemet valami láthatatlan erő segítette, nem gyűlölködve, inkább szánakozva nézett le rám, mintha azt vetné a szememre, miért nem az ő élükre állok. A Múltam és a Jelenem serege állt egymással szemben, közöttük én álltam, és minden szem rám meredt. Láttam a Múltam seregének magabiztosságát és elkomorodtam. Hátranéztem, és Jelenem seregéből egy szempár erőt adott nekem. Elindultam kifele, a két sereg között haladtam, otthagyva a csatateret. Senki sem mozdult, csak néztek utánam. Kiértem a két sereg széléhez, ott a mező széle is. Egy erdőt pillantottam meg és rögtön elfelejtettem a csatát, ami előttem állt. Az erdő különös módon hívogatott befele. Mentem, éreztem, hogy ott vár rám valaki. Nem kellett sokat sétálnom. Hamar mennyei ragyogást láttam magam előtt. Kiérve a tisztásra a következő látvány fogadott: A tisztás közepén egy gyönyörű szarvas állt, felette egy csillogó felhő, a felhőből arany fény hullott az állatra. Engem várt. Amikor odamentem és beléptem a fénysugárba, hirtelen minden megvilágosul előttem. Páncélom, fegyverem eltűnt, egy arany kaftán volt rajtam. Tisztában voltam küldetésemmel és azzal, hogy már várnak rám. Odamentem a szarvashoz, megsimítottam szőrét. Gyengének tűnt, de tudtam, hogy égi erő segíti. Felültem a hátára és kilovagoltam az erdőbe, hogy beteljesítsem sorsomat. Egy faházon át lépdeltem a Csodaszarvas hátán, az emberek rámnéztek és arcukra visszaköltözött a remény. Úgy néztek rám, mint egy messiásra, tudják, hogy eljött végre az időm. És a szívemben olyan béke lakozott, mint még soha korábban. Megváltoztam a fényben, de nem lettem más. Inkább most lettem önmagam, azzá lettem, kinek lennem kell. És kilovagoltam a csatatérre, át a két sereg között, s arcom fénye beragyogott mindenkit.

És felébredtem...

Egész jól sikerült a TF. Bár utólag végiggondolva, rendkívül égő volt a viselkedésem, nagyon gáz lehettem, de ez akkor nem tűnt fel. Én voltam a házigazda és elég zavarban voltam, amikor mindenki rám figyelt és irtó idétlen dolgokat csinálhattam. Hiába, a pozőrködés nem az én műfajom. Legközelebb majd zacskóval a fejemen megyek TF-et levezetni.  De megnyugtató volt, hogy utána még mertek szóba állni velem az emberek.  
Az esküvő viszont :barack:.

No, túl vagyunk az ICS-megbeszélésen, annyira nem vészes a helyzet, csak sok minden függőben maradt. Sith Nagymesterem érdekes elméletet fejtett ki arról, miért érdemes leterhelni az emberkéket. A lényeg, hogy minél több dolgot vállalsz el az emtétében, annál több szállal tudsz becsatlakozni a "maghoz", és ha sok irányból bedolgoztad magad, akkor utána már nem kell annyit dolgoznod, hogy bizonyíts, mert már tudják, hogy lehet rád számítani. Vagy valami ilyesmi. És közben meg kell ismerni a túlterheltséget, a saját határainkat, ami nem túl kellemes, de hasznos. És meg kell közben tanulni nemet is mondani. Persze, ő joban és meggyőzőbben fogalmazta meg. Egész hihető volt. Persze, sokan tiltakoztak ellene, akik leterheltek a csapatomban, ami érthető. De valahol igaza van. Csak ezt önként vállalva kéne, nem másokra kényszerítve!

:kokárda:

Tegnap az elnökség néhány tagja ismét jelét adta alkalmatlanságának eme posztra. Képtelenek csapatban gondolkodni, csapatmunkában dolgozni, nemcsak a tagságra tesznek nagy ívben, de a vezetőségi társakra is. Hogyan várjunk el bármilyen elkötelezettséget a tagságtól, ha a vezetők sem képesek ilyesmit felmutatni? Én alulról kezdtem el az építkezést, de úgy érzem, lent is, fent is szélmalomharc folyik. Pedig ez az elnökség jobb összetételű, mint az előző volt, az első hónapokban még úgy tűnt, hatékonyabban is lát neki mindenhez, de ez a kezdeti lendület mostanra teljesen elfogyott. Én nem tudok ilyen csapatban dolgozni, ne is kérjenek fel rá!

Elvállaltam még egy tudományos munkacsoport-tagságot az egyetemen. Remélem, megtérül a dolog.

Legfrissebb fórumozónk: Cdking, a bemutatkozásánál csak ez áll:

Én csak a Molnár Gyula tanárúr miatt regisztráltam, vele szeretnék Cheat- elni.

 Hogy mik vannak!

Nem tudom, ki találta ki az angol alapfok írásbeli feladatait, de ezeknél unalmasabb témákat nem is nagyon találhatott volna. Hol formanyomtatványokat kell kitöltenem (már századszorra írtam le a nevem és a címem), hol a londoni közlekedési vállalat legkedvezményesebb jegy- vagy bérletfajtáját kiválasztanom, hol egy kisilabizálhatatlan térkép alapján útbaigazítani vkit, hogy eljusson A-ból B-be, hol a főnökömnek kell írnom levelet, hogy ki kereste ebédszünetben és milyen ügyben és hogyan érhető el. Most éppen hangversenykínálatból kell összeállítanom egy programot. Persze, jó kicsi betűkkel nyomtatják, hogy jobban fárassza a szememet az egész. De unom már!

TF alakul.  Egyetemi feladataim kevésbé.  Az ICS-vel úgy tűnik, komoly gondok lesznek.

De egyébként minden szép és rózsaszín.

No, írtam az előbb egy hosszú blogbejegyzést, de elszállt és nincsen kedvem újra írni. Ma nem kaptok híreket.